Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy "Vegye ön e bort!"
Fekete Csaba: Néma úrvacsorázás, avagy vegye ön e bort! 23 némelyek az úrvacsorái szertartás végét meg sem várva a jegyek vétele után az úrasztalától egyesével elindul a gyülekezet hazafelé. Mindezek a példálózva említett jelenségek figyelmeztessenek a történetiségre. Lehetőleg idejekorán. Mindenkor megeshetik az, hogy egyes felfogásbeli és liturgiát érintő változtatásokról csupán jóval később világosodik meg, hogy honnan hová vezetnek az eleinte még beláthatatlan utak, folyamatok. Baljós dolog, hogy másmilyen gyümölcsei érlelődnek egy kezdeményezésnek, mint amire a magunk megszokásában elmerülve számítanánk, midőn újabb és korhoz tapadt, tehát mai meg tegnapi szokásokat igazi (ősi) reformátusnak és/vagy írásszerűnek, időtállónak és kálvininak tekintünk. A feledés és a szokásos szertartási részletek fokozatos megváltozása miatt a liturgia korhoz kötött, tehát történeti kategória. De vannak olyan vonásai, amelyek az örökkévalóságban teljesednek ki, amint az idők végezetéig folyó mennyei szertartásban szemlélhetjük. Gyakorlatból, gyakorlatban... Az igemondás és éneklés az új évezred magyar református teológiai oktatásrendje miatt is elevenünkbe vág. Helyes az, ha az egyetemi oktatás öt esztendeje teológiai műhelytanulmány, és ha a hittudományi egyetem az elméleti tudományosság művelésére, a felkészítésre hivatott. De nem lehet mindenestől a segédlelkész majdani gyakorló évére hagyni a gyakorlatinak tekintett liturgiái kérdéseket. A református egyház 20. századi pusztai vándorlása idején mégis ez történt. Ezért aztán — aki csak tehette -, eltanulta az idősebb lelkészektől a tennivalókat és tudnivalókat, hisz legátusként, alkalmi helyettesként szüksége volt rá már tanulmányi évei közepette. Csak olyan megoldás adódott, hogy nem a hatályos ágendából és előírásokból tanultunk, sokszor nem is a tanszékvezetőtől, hanem úgy, ahogy hajdanán: heles^okással. Ez Medgyesi Pál idején is gond volt, mert: „kiki, a’ mint jobnac teczet, vagy a’ mint májtól látta, a ’ Ritufok dolgában, a ’ fzerént cselekedvén, fok a ’ béli hol apróbb s ’ kevefb; hol nagyobb s ’ több kűlómbázéfekkel, kezdet vala efni, e' J.'zent Sacramentumnac ki fzolgáltatáfa".56 Manapság sem különb a helyzet. Esperesek és segédlelkészek kedvük szerint módosítják a liturgiát, amint éppen jobbnak tetsfk. Vitathatadanul senki nem mondhatná meg, hogy mi a törvényes és követendő. Érvényben van-e, vagy csak használatban maradt a Ravasz-féle ágenda? Volt egy ’85-ös ágendánk. Keletkezése és bevezetése körül nem volt minden rendben. Napjainkban egyházi jogállása méginkább talányos. Az úgynevezett Tanácskozó Zsinat-féle ágendát a Magyarországi Református Egyház által kiküldött zsinati bizottság előze56 A Liturgia Sacrae Coena (RMK L 933) elöljáró beszéde szerint.
