Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Szabó Csaba: Shvoy Lajos:Önéletrajz. Szerkesztette, a bevezetőt írta, jegyzetekkel ellátta és a mutatókat összeállította: Mózessy Gergely

134

Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003)

számolni, hanem saját életútjáról. Keveset szól családjáról, indíttatásáról, visszaemlékezését a gimnáziumi évekkel kezdi. Részletesebben emlékezik meg azokról a hatásokról, amelyek alakították papi hivatástudatát. Hosz- szasan időzik a regnumi boldog-dolgos időszaknál. A szerény nyilatkozatból is fontos adalékot kaphat az olvasó a századfordulót követő katolikus viszonyokról, a papság, a hívek lelki állapotáról, felkészültségéről a főváros egyik problémás, javarészt kispolgárok által lakott kerületében. A regnumi atyák áldozatos, lelkes, missziós munkájáról, kiváló pedagógiai módszereikről olvasva élvezetes bepillantást nyerhetünk egy közösség építésébe, annak belső életébe. A szerencséden sorsú (1951-ben az Aréna, később Dózsa György út felvonulási térré alakítása miatt lebontott) Regnum Marianum templomért folytatott küzdelemről, illetve a templom felállításáról első kézből kap információt az olvasó.

A nagyhatású, és hívei által rajongással szeretett Prohászka Ottokár püspöki székét örökölte Shvoy Lajos 1927-ben, 48 évesen. Közveden stílusának, kedélyének köszönhetően hamar sikerült elfogadtatnia magát egyházmegyéjében, mint ahogyan a katolikus hierarchiában is. Bérmakörútjain a kis nebulókkal ugyanúgy megtalálta a megfelelő hangot, mint püspöktársaival, vagy Székesfehérvár és a vármegye vezetőivel. A regnumi energiára egyházmegyéjében is szükség volt, hiszen egy gazdaságilag szétzilált örökséget vett át Prohászka Ottokár halálával. Elsődleges feladatának mégis a hitélet elmélyítését, a hívekkel való közveden kapcsolatot tekintette.

A Szentatyánál tett ad limina látogatásokról, az Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István év (1938) előkészítéséről, Shvoy püspök amerikai útjáról egyedülálló adalékokat szolgáltat a visszaemlékezés. A rövid eufórikus időszakot a II. világháború szakítja meg. Az eseményeket nem adja elő részletezve, csakis a Szálasi-időszak elbeszélésére szorítkozik, részletesen ismertetve letartóztatása körülményeit. Külön emlékezik meg Mindszenty József veszprémi püspök, majd esztergomi érsek személyéről, kiemelve fontos történeti szerepét, áldozatát.

Ezt követően érezhető törés van a kéziratban, hiszen a székesfehérvári püspök nagyon keveset beszélt a kommunista diktatúra létrejöttéről, kiépüléséről, működéséről. A hiányosságot ellensúlyozandó részletes jellemzést közölt a fehérvári egyházügyi titkárokról, az 1951-ben felállított Állami Egyházügyi Hivatal által a püspöki aulába küldött ellenőrökről, az úgynevezett „bajszos püspökökről”. Shvoy Lajos a kommunista diktatúra alatti eseményeket évről-évre követve, naplószerűen foglalja össze. A visz- szaemlékezés és a napló is rokon műfaj, mindkettő a szerző szubjektív vallomása a megélt időszakról. Shvoy Lajos nem is törekszik másra ezekben a részekben sem, mint az általa lényegesnek tartott események felsorolására. Néhány dokumentummal (például az 1950-es megállapodás sző-