Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)
2003 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa, 1777-1923. Szerk.: Lakatos Andor. Kalocsai Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, 2002.
130 Egyháztörténeti Szemle IV/1 (2003) valamint — jól kiemelten — a lakosság vallási megoszlását különböző időpontokban rögzítő táblázatokat. A harmadik részben külön foglalták össze „a kalocsai érsekmegye népiskoláinak és a tanüggyel foglalkozó egyéneinek” 1856-1919 között megjelent évkönyveinek adatállományát. A főegyházmegyei tanfelügyelőség, az egyházmegyei fenntartású tanítóképzők, néptanító-egyletek, a fegyelmi tanács, valamint az egyházmegyei tanítókra vonatkozóan külön kigyűjtött háborús adatok után található a népiskolák - a plébániákhoz hasonló terjedelmű és alaposságú — adatbázisa. A szintén ABC-rendbe szedett települések információi között a tanítók személyére, a tanulók számára vonatkozók mellett olvashatunk a község tannyelvéről, a tanulók nemenkénti megoszlásáról, osztályokról, a „megjegyzések” rovatban számos további eseményről, például az új tanítói állás megszervezésének időpontjáról, óvodák, árvaházak létesítéséről stb. A kötetet — ilyen mennyiségű adatbázis esetén joggal elvárható alaposságú — függelékek és mutatók zárják. Előbbi nemcsak a schematismusok pontos bibliográfiai leírásait tartalmazzák, hanem a kötetben szereplő latin keresztnevek, kifejezések és rövidítések magyar megfelelőit is. A név-, illetve helymutatók megkönnyítik a kötetben való keresést, például egy személy életútjának nyomon követését stb. is. Az összegzésből nem hallgathatjuk el rendkívül jó benyomásunkat a kötet külső megjelenítéséről. A betűminták, formák használata (kö- vérített, dőlt betűs, kis kapitális szedés stb.) egy ilyen gyűjtemény esetében nagyon fontos, és a szerkesztő remekül oldotta meg a feladatot, a kötet kitűnően áttekinthető, a fontosabb információk „kiugranak” a lapozgatáskor. Remek ötlet volt az is, hogy a száraz adatsorokat az eredeti schematismusokból vett illusztrációkkal „lazították”, tették szemléletessé. A kötet borítóterve is megérdemel egy kis figyelmet. A keménytáblás kötetre a levéltári gyűjteményekből ismert módon, régies hangulatú betűkkel készítették a címzést, mintha tényleg a levéltárban száz-kétszáz éves iratgyűjtőt venne kézbe az olvasó. Mindemellett — utalva ismét a szerkesztő által is említett, 21. századi követelményekre — örömmel vennénk, ha a történeti schematismus adatai elektronikus formában (Interneten, CD- ROM-on) is hozzáférhetők volnának, mely nem helyettesíti, de könnyebb kereshetősége, kezelhetősége révén kiegészítheti a kötet használatát. Végül nem hallgathatjuk el egyetlen, a kötet címében, műfajának megjelölésében szereplő kifejezéssel kapcsolatos kifogásunkat, még ha ez nem is elsősorban jelen munkára vonatkozik. A latin schematismus kifejezés „sematizmus”-ként való magyar visszaadása a történeti köznyelvben már teljesen elterjedt, ugyanakkor - álláspontunk szerint - hibás etimológián alapul. A latin schematismus szó alapja a görög szkhémá-ban keresendő, melynek első betűit a latin „sch”-val vette át. A magyar köznyelv —
