Egyháztörténeti Szemle 4. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNY - Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa az Aldobrandini hercegek frascati levéltárában

Tusor Péter: Pázmány Péter processus inquisitionisa...

9

került megismernem Pázmány pápai megerősítésének fontosabb részleteit. A bürokratikus ügymenet egyes fázisainak ismertetésétől persze most kénytelen vagyok eltekinteni. A lényeg, hogy nyomon követhetővé vált: Pázmány jegyzőkönyve a Dietrichstein nevében eljáró Pietro Aldobrandini bíboroshoz került, s ő nagy valószínűséggel tényleg személyes iratai között helyezhette el azt. 29 A kérdés ezután már csupán any- nyi volt, hogy vajon ezeknek az iratoknak a továbbiakban mi lett a sorsa.

VIII. Kelemen pápa (1592-1605) családjának, az Aldobrandinik- nek levéltára különféle vagyonosztályok, házasságok miatt az idők során több részre bomlott. Számos kötetét a Vatikánban őrzik,31 tetemes hányada a részbeni örökös Doria-Pamphilik,32 illetve a férfiágon már kihalt, de leányágon secundogeniturákcnt továbbélő család tulajdonában maradt.33 Ez utóbbi magánarchívum jelenleg Frascatiban,34 az ugyancsak Pietro

Olivieri 1616. október 22-i, 29-i és november 12-i jelentései. Moravsky Zemsky Archiv (továbbiakban: MZA.), Rodiny Archiv Dietrichstejnű, Korrespondence Kardinála Frantiska Dietrichstejna, kart 438, s.f. és föl. 167., 170-171.

VIII. Kelemennek az Egyházi Állam és a világegyház kormányzásában adoptált fivérénél mind nagyobb befolyásra szert tevő, rangjához kapcsolódóan nagyhírű mecénás bíborosneposára további irodalommal- CLAUDIO, AnnibaU: II mecenate „politico”. Ancora sül patronato musicale del cardinale Pietro Aldobrandini. (1571-1621) Firenze, 1988.; JATTNER, KLAUS: II nepotismo di Clemente VIII (1592-1605): il dramma del cardinale Cinzio Aldobrandini. In: Archivio Storno Italiam, 1988. 57-93. p.

29 , 1

Lásd még ennek Dietrichsteinhez Pázmány megerősítéséről beszámoló, 1616. november 30-i levelét MZA. Rod. Arch. Dietrichstejn., Korr. Kard. Frant Dietrich., kart 427, n. 150. - A Lukács által kiadott propozíciós memóriáién, mint előterjesztőé ugyancsak Pietro Aldobrandini neve szerepel. Következésképpen szerepéről az eljárásban már korábban is lehetett tudni. Mindazonáltal ennek az adatnak korábban nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget - miként vélhetőn a neves jezsuita történész sem —, hiszen Aldobrandini nem lévén illetékes protektor, közreműködése formálisnak tűnt, s valóban akár az is, magyarán pusztán a konzisztoriális aktusra szorítkozó lehetett volna csupán. A brünni anyag azonban részletesen elmondja, hogy a jegyzőkönyvet az államtitkárság az ó ffascati villájába továbbította, s hogy az irat feldolgozását is az ő uditoré\a végezte.

E pápai dinasztiára többek között ZAPPERI, R.: Der Neid und die Macht Die Farnese und die Aldobrandini im barocken Rom. München, 1994.; ORBAAN, J.A.F.: Rome onder Clemens VIII (Aldobrandini) 1592-1605. Gravenhage, 1920.; LEFEVRE, RENATO: II patrimonio romano degli Aldobrandini nel ’600. In: Arvhivio della Sodetá Romana di Storia di Patria, 1959.1-24. p.

Ezeket a BAV Vaticani Latini sorozatba inkorporálták, és szinte kizárólagosan középkori anyagot tartalmaznak. Pontos kötetszámok az apostoli könyvtár katalógusaiban.

Inventáriuma szerint kánoni perek jegyzőkönyvei nem találhatók benne: VlGNODELU RUBRICHl, RENATO: D „Fondo Aldobrandini” dell’Archivio Doria Landi Pamphili. In: Achivio della Societa Romana di Storia Patria, 1969.15-39. p.

33 A család későbbi története: LEFEVRE, RENATO: Gli ultimi Aldobrandini di Clemente VIII. In: Studi romám, 1966.17-38. p.

34 Az iratokat régebben a család római palotájában őrizték, ahol Veress Endre, majd Bánfi Florio személyében a múlt század első felében már megfordult magyar kutató. Veress innen csupán néhány fennmaradt államtitkársági re^strum-töroáéVbcA közölt öt darab, Alphonso Carillóhoz intézett, Pietro Aldobrandini, mint VIII. Kelemen bíborosneposa nevében fogalmazott levelet VERESS