Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

24

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

körükhöz 1. küln. a Digesta alábbi - császárkori — meghatározásait: publicani... sunt, qui publico fruuntur (nam inde nomen habent), sive fisco vectigal pendant vel tributum consequantur: et omnes, qui quod a fisco conducunt, recte appellantur publicani (XXXIX 4,1,1; Ulpianus) és XXXIX A,12,3: publicani dicuntur, qui publica vectigalia habent conducta. A Kr. e. 123. évi lex Sempronia de provincia Asia alapján a lovagrendű személyekből állópublicanus-társaságok vették bérbe Asia provincia adóit (publicum Asiaticum), és ott uzsoraügyletekkel (Cic. pro leg. Manii. 7,18.) és különféle vállalkozásokkal foglalkoztak. Az adóbérlő társaságok tevékenységéről szólva már Livius is joggal jegyezte meg, hogy ahol megjelennek, ott vagy nem érvényesül az állam tulajdonjoga, vagy semmibe veszik a szövetségesek szabadságát (ubi publicanus esset, ibi aut ius publicum vanum aut libertatem sociis nullam esse): XLV 18,4. Hogy Sulla mértéktelen követeléseit kielégíthessék, a tartomány lakói súlyos kamatfeltételekkel járó - a későbbiekben részben behajthatatlanak bizonyuló - kölcsönöket vettek fel a külön erre a célra szerveződött (Asiani) adóbérlő társaságoktól. A kamatfeltételek kíméletlen volta következtében az addig megfizetetlen adósságok összege (120 millió denarius) közel másfél évtized alatt a hatszorosára nőtt Asia provinciában.

26 Már Plautus is megemlíti I. Attalos pergamoni király mesés gazdagságát: Pers. 339. Az országát Rómának örökül hagyó III. Attalos vagyona pedig később szinte közmondásossá vált: vö. Horat. carm. 1 1,12: Attalicis conditionibus és II 18,5sk. További helyek Prop. II 32,12: aulaea Attalica és II 13,22: Attalicus torus, ill. Plin. Nat.hist. VIII,196. stb.

27 A keleti tartományokra is fokozatosan átterjedő újabb polgárháború főként azokból a pénzekből folyt, amelyet a helyi lakosságtól és a provinciákban élő római polgároktól sajtoltak ki a szembenálló felek. Kr. e. 44 - márciusának idusát követően az Asia provincia élén álló C. Treboniust (Caesar gyilkosainak egyikét) felváltó P. Cornelius Dolabella Antonius megsegítése érdekében Asia-szerte elkobozta a templomok vagyonát (Cic. Phil. XI 2,6.), és hatalmas hadisarcot rótt ki az egyes tartományi közösségekre, így például a gazdag Pergamonra is (Plut. Brut. 2,4.). Dolabella kíméletlen pénzszerző manővereiről Trebonius volt quaestorának. P. Cornelius Lentulus Spinthernek a senatushoz intézett panaszából is értesülünk. Lentulus Spinther Cicero levelezésében (ad Farn. XII, 14-15.) fennmaradt vádjai szerint Dolabella kifosztotta a provinciát, eltulajdonította az adókat, és fizetésképtelenség esetén kíméletlenül árvereztetett. Mindez főként a provinciális lakosság tehetős rétegének számító római polgárokat sújtotta, akiket Dolebella - Lentulus Spinther szavai szerint - szinte meztelenre vetkőztetett: Dolabella vastata provincia, correptis vectigalibus,

■ praecipue civibus Romanis omnibus crudelissime denudatis ac divenditis (Cic. ad Fam. XII 15,1.). Később hasonló kíméletlenséggel jártak el polgárháborús ellenfeleik is.

28 A fenti események részletes leírását adja Appianos: emph. IV,65 (277)skk.

29 Rhodos bizonyos mértékig a triumvirek szövetségesének számított. A sziget, ill. a Rhodos szigetén található négy jelentős városi közösség: Kamiros, Ialysos, Rhodos és Lindos lakói már Kr. e. 44 márciusát követően megtagadták a senatus elismerését. A Caesar-pártiakhoz csatlakoztak, az ezek érdekében tevékenykedő P. Cornelius Dolabellat segítették, s hol burkoltan, hol nyíltan szembeszálltak az optimatákkal: vö. Cic. ad Fam. XII 14,3. és XII 15,2; 3.

30 Appián, emph. IV,52 (225); küln. IV, 65(277)skk. Vö. még Plut. Brut. 2,8; 30-32. és Cass. Dio XLVII,34. stb.

31 «Appián, emph. IV,74 (313).

32 Vö. los. BJ XIV 10,10 (221).

33 Mint egykoron az Asia felszabadítójaként fel lépő pontosi királyt, VI. Mithridatés Eupatórt, Antoniust is a földön újra megjelent istenségként, Neos Dionysosként fogadták a gazdag tartományi székhely, Ephesos lakói. Ennek nyomatékosításaképpen bakkháns kosztümbe öltözött nők és szatíroknak, meg pánoknak maszkírozott férfiak és fiúk haladtak előtte, mikor a városba bevonult: Plut. Ant. 24,4 - 926.

34 CIG 2715: a kariai Stratonikeia. SIG3 768 = V. Ehrenberg - A.H.M. Jones, Documents Illustrating the Reigns of Augustus & Tiber ius (coll, by V. E. and. A.H.M. J.), Oxford 19763 (19552), no. 303. p. 136. és W. Blümmel, Die Inschriften von Mylasa. Teil I: Inschriften der Stadt [IK = Inschriften griechischer Städte aus Kleinasien Bd. 34], Bonn 1987; Nr. 602.