Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
96 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) változtatásokat hajtott végre az anyagon: a fejezetek száma kb. az eredeti kétszeresére nőtt, s a könyv tulajdonképpen két kötetesre duzzadt. Integritását - ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni - úgy oldották meg, hogy a külön-külön mutatóval rendelkező régi és új részt egybe kötötték. Az új rész teljes egészében a „modem élet” kellékeit, díszleteit és szorgalmatosságait mutatja be, természetesen új, a kor ízlésének megfelelő képekkel. Az első rész anyaga azonban még e kiadásban is erősen kötődika korábbi kiadásokhoz, szövege sok esetben változatlan, s képei is inkább a régiek újrarajzolásai, m i nt új raf ogal mazásai. A későbbi ki adásokban ilyen direkt modernizációval alig-alig találkozunk, s az is gyakorlatilag kizárólag a szövegre korlátozódik. A képanyag és a szöveg alakulásának általános tendenciáit igen jól tükrözi a Csúszó - mászó állatokról szóló fejezet alábbi két megfogalmazása. Az első kép az első hagyomány talán utolsó megjelenése 1708-ból. A szöveg szerint „...Lábok vagyon a gyíknak (7), a tüzes lángban élő Salamandrának (8). A Sárkány (9) szárnyas kígyó, megöl leheletivei; a Basiliscus (10) szemeivel; a Scorpio (Scarapna) (11) mérges farkával.” (Ld. 6. sz. ábra.) A második kép az 1817-es bécsi kiadásból származik s az 1769-es nürnbergi kiadás képi megfogalmazását viszi tovább. Szövege, mely azonos az 1798-as kiadáséval, gyakorlatilag változatlan: „...A sárkány (9) a melly szárnyas kígyó, megöl lehelletivel; a skorpió (11) mérges farkával; de tsupa nézésével még a basiliskus sem öl meg; noha a régiek úgy tartották.” (Ld. 7. sz. ábra.) Az 1769-es kiadás új részének stílusát szépen mutatja a „Organicus” képe. (Ld. 8. sz. ábra.) A modernizáció másik iránya indirekt, amin a „korszellem” kéznyomát, a világ változásainak már említett lenyomatát értem, amit döntően a képanyag néhány emblematikus darabjának változásában, de mindenek fölött a könyv szerkesztésében érhetünk tetten. Erről lesz szó a következőkben. 4. Az Isten (Ld. 9.a. sz. ábra.) „Az Isten vagyon magátul, öröktül fogva, örökkén. A leg tökélletessebb, leg boldogjabb valóság (vagyonság). Állattyában Lelki és egy. Személyében három. Akaratyában Szent, Igaz, Kegyelmes, Igaz mondó. Hatalmára nézve a leg nagyobb. Jóságra nézve a leg jobb. Böltseségre nézve, meg mérhetetlen. Hozzá mehetetlen (6. ÁBRA) CsÚSZÓ-MÁSZÓ ÁLLATOK, 1708 (7. ábra) Csúszó-mászó Állatok, 1817 (8. ábra) Organicus, 1769
