Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság

Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A Látható Világ lefestve

93

nem szűnő beavatkozását, amely mindenkinek minden tettében megnyilvánul; mégpedig minden teremtménynél abban az irányban, amelyre őt kijelölte... Nyilvánvaló, hogy az ember a dolgok megértésére, az erkölcsök összhangjára és Isten mindenek felett való szeretetére született és rendeltetett...”31

A természet ezen értelmezése az ember esetében Comeniusnál az istenképűségből következik: „Nyilvánvaló, hogy minden ember alkalmasnak születik arra, hogy tudományos ismeretekre tegyen szert, elsősorban azért, mert Isten képmása. A hű képmás pedig szükségképpen eredetijének vonásait tükrözi, különben nem lenne képmás.”32 Gondolatrendszerében az istenképú'ség egyszerre cél és eszköz33: cél, hogy az ember visszatérjen eredeti, bűneset előtti teremtettsége állapotába és ennek eléréséhez eszköz, lehetőség, azaz Isten tulajdonságainak visszatükröződése az emberben.34 „A »természet« szó fogalmát vallásos értelmezésben, mint teremtett valóságot tekinti, s így a módszer természetessége egyúttal az isteni bölcsesség követését, útmutatását jelenti nála” - írja Geréb György35. Ez pedig egybecseng Bacon szavaival: „Isteni adomány folytán az ember jogot kapott a természet fölött: vegye hát ezt a jogot birtokába és éljen is vele.” A természetesség ilyen megfogalmazása tehát egyszerre jelent teológiai és természettudományos alapot a kutatásra, lehetőséget ad a skolasztikával való legális polemizálásra, s ugyanakkor olyan fogalommá válik, melyben összeegyeztethető a haladó filozófia a teológiai látásmóddal.

3.

„És megszemlélünk mindeneket” - ígéri a Mester a Gyermeknek, s valóban, Comenius mester mindent láthatóvá, érzékletessé akar tenni, légyen szó akár a maga egészében megtapasztalhatatlan Világról, vagy az emberi lélekről, esetleg az Istenről. Az a világ tehát, melyet könyvében bemutat, magába foglal láthatót s láthatatlant egyaránt. Ez annál is fontosabb, mert a könyv szerzője Bacon empirikus filozófiáját követve nagy hangsúlyt tesz a tapasztalásra. Comenius egy átmeneti kor gyermeke, Galileo, Descartes - aki bírálta is őt -, Rembrandt, Milton, Tulp doktor kortársa, azonban a 17. század átalakuló, „forrongó” világában, mint aki zaklatott élete során maga is átélte a diszharmónia keserves következményeit, összhangra törekedett. Életműve értékelésének egyik központi problematikája éppen ez az egységre, az egymásnak feszülő gondolatvilágok harmonizálására való törekvés. Kritikusai legtöbbször éppen ezt értették meg a legkevésbé törekvéseiből. (Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy olykor valóban igen furcsának tűnik, hogy békésen megfér egymás mellett a tekintetével gyilkoló Baziliszkusz és a feltárt emberi koponyában a barázdált agyvelő képe kapcsán a legfrissebb gondolkodás-elmélet magyarázata.)

A képek a könyvben a szöveggel minden tekintetben egyenrangúak és vele szorosan össze is függnek, úgy, hogy a szöveg nélkül sokszor nehezen értelmezhetőek. Ugyanakkor több kép beilleszthető egy-egy téma ábrázolási hagyományába s visszave31 Comenius: Oktatástan. 171. p.

32 Comenius: Oktatástan. 172. p.

33 Ebben a modern teológia álláspontját előlegezi meg.

34 A természet ilyetén felfogása felveti az eredendő bűn kérdését. Comenius ezt a következőképp oldja meg: „Rút és becstelen dolog, hálátlanságunk szemmellátható bizonyítéka az, ha folyton megromlott természetünket hangoztatjuk és elhallgatjuk a megváltást! Mintha az, amit az ősi Adám el tudott bennünk rontani, azt Krisztus, az új Ádám ne tudta volna helyrehozni!” Comenius: Oktatástan. 179. p.

35 Comenius: Oktatástan. 69. p.