Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A Látható Világ lefestve 85 helyét a társadalomban. Ennek a beavatás-koncepciónak most csupán három vonatkozására hívom fel a figyelmet. A beavatási szertartás során a beavatandó megtanulja a dolgok megnevezését, bevezetést nyer azok összefüggésrendszerébe, a közösség világképébe. Comenius a mester által ugyanezt ígéri a gyermeknek. Az Orbis pictus ezen felül egyfajta bevezetés a latin nyelv világába is, méghozzá kettó's értelemben, hiszen egyfelől ténylegesen megismertet a dolgok latin megnevezéseivel, másfelől viszont a könyv a „Janua kapuja” is. A latin nyelv tanulása a középkor századaiban egyfajta beavatássá vált, s még Comenius korában is az volt. Nem csupán természetes nehézsége okán, sokkal inkább azért, mert tudása belépó't jelentett a kultúra magasabb régióiba. Sőt, miután sokáig az írás is alapvetően latin nyelven volt hozzáférhető, illetve az írás tanulmányozásának közege, melyben az efféle tevékenység elképzelhető, a humanizmus majd a reformáció kibontakozásáig a kijelentés nyelvévé előlépett latin volt, ezáltal ismerete az isteni titkok szférájába való behatolás kapuját is szinte kulcsként megnyitotta. A latin nyelvnek ezt a szerepét jól példázza a chartres-i katedrális nyugati kapujának 12. századi szoboregyüttese, mely a hét szabad művészet allegorikus alakjait ábrázolja. Rajtuk keresztül az iskola tananyaga mintegy a mennyországot a földön reprezentáló szent térbe, a szentségbe, a Szent közelségébe vezető útként jelenik meg. A szentség természetesen élesen elkülönül a profántól, hiszen ebben a világképben az épületen belül található. Comenius könyvében a nyelv a látható, tapasztalható világba vezet, melyet — a reformáció szellemében gondolkozva - mint alkotását áthatja az Isten szentsége. A természetfelettivel történő találkozás - mely a beavatási szertartásoknak is sokszor fontos eleme - azonban magában a műben is megtörténik, hiszen az alfabétum után az első fejezet az Istenről szól. Az Istennel való találkozás ezen felül tulajdonképpen közvetlenül is jelen van az Invitatio képi megformálásában. A civilizációtól eltávolodva a természetben vagyunk. Comenius az imént idézte fel a bibliai elbeszélést, melyben a kezdetekkor Adám megnevezi az állatokat, melyeket Isten eléje visz, s ez tulajdonképpen a nyelv kezdeteit is jelöli. A következő lapon pedig a gyermek éppen az állatoktól tanulja az alfabétum hangjait, melyekkel megnevezheti a világ dolgait, amiket a mester majd megmutat neki. Az ádámi helyzet, mint egyfajta utalás jön itt elő.8 Végül a beavatás célja, hogy a gyermek - megismerve a közösség világképének öszszefüggésrendszerét - immáron új státuszban épüljön vissza a társadalomba. Ez az iskola és a comeniusi pedagógia célja is. Comenius tisztában van azzal, hogy nebulói közül sokan, akik az „eke szarva mellől” jöttek az iskolába, néhány esztendei tanulás után oda is térnek vissza. Célja az, hogy ezek is jobban eligazodva a világ dolgaiban jobban tudják tenni a dolgukat. A dolgukat, amit nem csupán a társadalom vár el tőlük, de amire az Isten is elrendelte őket.9 A célok, intenciók egymásba fonódnak. Comenius műve gyakorlatilag nyelvkönyv, s - tulajdonképpen a szerzőn kívül - a későbbiekben mindenki akként is kezelte. Ő azonban az Invitatioban nem nyelvtanulásra, hanem a bölcselkedés megtanulására hívja a gyermeket. Éppen ezért választja anyagát a mindennapi életből, s ez által a nyelv labirintusán túl a világ labirintusában való eligazodásra is tanítani 8 Egy további vonatkozás, mely gyakorlatilag a magyar nyelvű szöveg szóhasználatából adódik a Jézus - Mester és a hívő- gyermek (Isten gyermeke) bibliai párhuzam. Az Orbis pictus különböző kiadásait figyelve az efféle „nemzeti” asszociációk sem tűnnek teljesen idegennek. Erre utal a Szent Jakabbal kapcsolatos zarándok-interpretáció is. 9 Úgy tűnik, hogy Comenius egyébként nem híve a predestinációs gondolatnak.
