Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A Látható Világ lefestve 83 A könyv, mely eredetileg a Comenius által is nagyobb jelentőségűnek szánt Janua egyfajta bevezetőjéül a legalsó osztályban tanuló diákok számára készült4, szoros összefüggésben áll nem csupán a Janua, de a Schola ludus anyagával is: „a sárospataki időszak alatt írt jelentős művei, mindenekelőtt az Orbis pictus és a Schola ludus, a Janua anyagának pedagógiai célok érdekében történő átdolgozása, illetőleg újraformálása. ... A Schola ludus élményszerű dramatizálásban, az Orbis pictus érdekes képekben ábrázolta, elevenítette meg ugyanazt az ismeretanyagot.”5 A comeniusi életműben mindhárom könyvnek az értelmezési keretét — egymásra vonatkozásaikon túl-egyfelől a valószínűleg 1620 és 1627 közt, bujdosásai alatt írotts 1631-ben megjelent „A világ labirintusa és a szív paradicsoma” című „labirintusregény”, és főképp az 1632-ben - majd latinul 1638-ban - megjelent „Didactica magna” adja. A Pansophia (1637) elvei mentén létrejött didaktikai művekkel való összefüggés minden bizonnyal magától értetődő, a „labirintusregénnyel” való összefüggés inkább hipotetikus; dolgozatomban azon leszek, hogy ez is magától értetődővé váljék. Az első kérdés, amit tisztázni kell az, hogy mi volt Comenius célja a könyvvel? A látszólag egyértelmű kérdésre a válasz nem annyira egyértelmű, az Orbis pictus ugyanis egy több célú tankönyv, ilyen volta pedig a szerző pedagógiai elképzeléséből következik. Először is, mint arról szó is volt, tulajdonképpen egy előkészítő tananyag. Alapvetően alapvető könyv. Az „Invitatio”-ban a Mester s a Gyermek párbeszédében Comenius ezt írja: „Mester: Gyermek: Mester: Gyermek: Mester: Gyermek: Mester: Gyermek: Mester: Jöszte ide, gyermek, tanulj okoskodnyi, bölcseikednyi! Micsoda ez? bölcselkednyi. Mindeneket, valamelyek szükségesek igazán megértenyi, igazán cselekednyi (véghez vinnyi), igazán kimondanyi. Kicsoda tanét meg engem erre? Én, Isten segétségével. Micsoda formán? (Miképpen?) Általviszlek tégedet mindeneken: megmutatok néked min deneket: megnevezek tenéked mindeneket. íme, jelen vagyok! Vezessen kegyelmed engemet Istennek nevében! Mindeneknek előtte meg köll tanulnod az közönséges (egyes) szózatokat, mellyekbül áll az emberi beszéd: mel- lyeket az állatok tudnak formálnyi, és a te nyelved utánna mondhat, és a te kezed leírhat. Azután el fogunk mennyi a világra, és megszemlélünk mindeneket. Itten vagyon egy eleven és szózatos ábécéd (alfabétumod).” A könyv célja tehát: alapot vetni. Alapját a szükséges (alapvető) ismereteknek, ezen ismeretek megszerzéséhez vezető útnak, és ezen ismeretek elsajátításához szükséges készségeknek, melyek közt kitüntetett a nyelv. A nyelv, amivel megnevezzük, 4 Comenius egyébként több helyen is írt arról, hogy ehhez hasonló képes könyvecskéket kell az iskolába még nem járó - illetve az „Anyaiskolában” élő - gyerekek kezébe adni, hogy szórakoztatva fejlessze érzékeiket és felkeltse érdeklődésüket a tudományok iránt. 5 Comenius: A látható világ. 9. p. Ezt az „ugyanazt” persze erősen idézőjelbe téve kell értenünk, hiszen a Janua anyaga sokkal részletesebb, a Schola ludus pedig sokkal bőbeszédűbb, s egyik sem illusztrált - hipotézisem szerint pedig az illusztrációval a könyv által kommunikált tartalomjóval komplexebbé vált.
