Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem... 79 A rosszindulatú pereskedők és a jogi eljárások ügyvédek általi túlbonyolítása és hosszadalmassága azonban békeidőben is kifosztja az embereket. Crucé szerint a legtöbb esetben a törvények, a szokások és a precedensek alapján a józan ész is elegendő az igazság kiderítéséhez, a jogászok érdeke azonban az, hogy az ügyek minél kuszábbaknak tűnjenek (vagy azzá tegyék őket).67 A nép túladóztatását a hadi kiadások okozzák főleg, ráadásul azok megoszlása nagyon aránytalan, nem tükrözi a jövedelmek nagyságát (pedig az ókori Rómában ez az elv már ismert volt). Az uralkodónak a nép kiszipolyozása és az állami hivatalok eladása helyett saját birtokaira, a kereskedelmi vámokra és az egyházi javadalmak kiaknázására kellene támaszkodnia. Ez utóbbiak esetében a birtokok halmozását meg kellene tiltani, hogy azok haszonélvezetéből és bérletéből a papság és a szegényebb rétegek arányosabban részesedjenek.68 Emeric Crucé -a Panem et circenses elve alapján- állami feladatnak tekintette a rekreációs, a pihenést és szórakozást jelentő rendezvények szervezését, melyek közül a sportversenyeket, a költői és zenei előadásokat és a színházat tartotta a legmegfelelőbbeknek.69 A jó közigazgatás érdekében vissza akarta állítani a cenzori intézményt, amelyek feladata -akárcsak az ókori Rómában— a népszámlálás és az erkölcsök felügyelete, javítása lenne, megelőzendő a bűntények és a peres ügyek számának túlburjánzását.70 Az erkölcsök javítása eszközeként javasolta a nevelés és oktatás ügyének állami megszervezését hét és tizennyolc éves kor között. Tizennégy éves korig az alapismeretek (írás, olvasás, számolás) és idegen nyelvek (latin, görög ill. a muzulmánoknál arab), majd ettől kezdve a humán- és természettudományok alapjainak elsajátítása és a testi nevelés (lovaglás, úszás, atlétika, fegyverforgatás) szerepeltek elképzelésében. Mindezek után a szülők kötelességének tekintette a fiatalok szakmára taníttatását, amelyben a szabad pályaválasztást tartotta kívánatosnak, azzal a megszorítással, hogy az esetleges egyenetlenségeket az állam korrigálhassa.71 Az Émeric Crucé által közzétett béketervezetet a kortársak közül a holland Hugo Grotius, a nemzetközi jog egyik úttörő teoretikusa valószínűleg ismerte. Crucé 1637- 1640 között hosszú vitát folytatott a német Gronovius-szal, a leydeni egyetem későbbi tanárával, aki erről Grotius-nak is beszámolt, mivel régóta ismerték egymást. Úgy tűnik, hogy az ismeretlen párizsi szerzetes-tanárt semmiképpen nem kezelték egyenlő vitapartnerként.72 Crucé művét Grotius már az első két kiadás megjelenésekor megismerhette, ugyanis 1623-1624-ben éppen Párizsban élt, sok ismeretséget kötött az ottani tudományos körökkel és tájékozódott a szellemi élet eseményeiről.73 1625-ben megjelent könyve (A háború és a béke jogáról) éppúgy a nemzetközi kapcsolatok rendezésének kérdésével foglalkozott, mint Crucé írása. A nemzetközi béke és federáció problémáival foglalkozó későbbi gondolkodók közül Leibniz olvasta és ismerte Crucé tervezetét, és 1717-ben ő hívta fel az ugyanerről a kérdéskörről publikáló Saint-Pierre abbé figyelmét a párizsi szerzetes munkájára. Levelében Leibniz megemlítette, hogy fiatal korában olvasott egy könyvet, az „Új Kineasz” címűt, amelynek szerzője az európai béke felállítását a döntőbíráskodás 67 Crucé. 157-167. p. 68 Crucé. 168-175., 145-150. p. 69 Crucé. 175-179. p. 70 Crucé. 180-184. p. 71 Crucé. 184-189. p. 72 Lange, 1919. 399. p. 73 Tér Meulen, 1917. 159. p.
