Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Máté: Vallási tolerancia és szabadkereskedelem Émeric Crucé univerzalista nézetrendszerében
76 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) fejedelem egy harmadik felet kért fel döntésre. Ismert volt ez régóta az államok belső joggyakorlatában is. Crucé azonban az eljárást általánossá akarta tenni, és a döntések meghozatalát egy szövetségi gyűlés hatáskörébe szerette volna utalni.48 A szövetségi gyűlést bármely vitás kérdés felmerülése előtt, sőt lehetőség szerint a súlyosabb konfliktusok megelőzése céljából, egy előre kijelölt városba szándékozta összehívni. Erre alkalmas helynek Velencét tartotta. Úgy gondolta, hogy viszonylag központi fekvése miatt Európa mindegyik országából könnyen elérhető, a tengeren át pedig a távolabbi területekről is megközelíthető. E relatíve kicsi városállam igen gazdag, független és erős, a nemzetközi diplomáciában jelentős gyakorlata van, ezért itt kellene állandó követségeket nyitniuk a szövetkező országoknak.49 A gyűlésnek tehát az államok delegáltjai lennének a tagjai, ők képviselnék az egyes országok érdekeit. E testület tulajdonképpen egyfajta világparlamentként funkcionálna, határozatait szótöbbséggel hozná. A fejedelmeket esküvel köteleznék a határozatok elfogadására és végrehajtására. Az ellenszegülőkkel szemben a gyűlés fegyveres erővel is felléphetne.50 A szavazatok egyenlősége esetén Crucé a döntést a köztársaságok állásfoglalására bízta, amelyek egyébként csak tanácskozási joggal vennének részt a gyűlésben.51 (Érdekes módon azonban Velence és Svájc mellett Hollandiát nem ismerte el valóban független államnak, nyilván az 1621-ben újra folytatódó spanyol-holland háború miatt, amely azt jelezte, hogy Spanyolország nem fogadja el Észak-Németalföld legitimitását). Émeric Crucé úgy vélte, hogy ha a döntőbíráskodást sikeresen alkalmazzák a fontosabb ügyekben, akkor a kisebb jelentőségű viták számára ennek péidaértéke lehet, és így könnyebben alkalmazható lesz azok esetében is. A legsúlyosabb politikai konfliktusokban azonban csak a fejedelmeket tartotta alkalmasnak a döntésekre. Bizonyos volt benne, hogy az uralkodók egészének szavával és tekintélyével senki sem mer majd szembeszállni.52 53 A fejedelmek, illetve a szövetségi gyűlés akaratának végrehajtását tehát a döntéshozók magas presztízsével garantáltnak látta, az érintett felek morális kötelezettségének tekintette, amelynek esetleges megtagadóját a többi állam megvetése sújtaná. Példának az ókori görög poliszok gyűléseit (amphiktyóniák), valamint a gall fejedelmek szokását hozta fel, akik alávetették magukat a papok (druidák) határozatainak.55 A francia szerzetes számára rendkívül lényeges szempont volt a gyűléseken az államok és azok uralkodóinak rangsora. A szavazásnál ugyan teljes egyenlőség lett volna az országok között, de a fejedelmek és a gyűlés presztízsének jelentősége miatt Crucé mindenképpen fontosnak tartotta a hatalmi rangsorolást, amit a status quo, a reálpoli- tíkai szempontok szerint alkotott meg. (Leszögezte azonban azt is, hogy mindezt csak egy lehetséges megoldásnak, javaslatnak tekinti, mely kérdésről az érintett uralkodóknak kell dönteniük.) így a szövetségi gyűlésben az első hely a pápát illeti, egyrészt vallási és erkölcsi tekintélye, másrészt a régi római birodalom hatalma örökösének kijáró megbecsülés alapján. A második hely a török szultán (l’Empereur des Turcs) számára lenne rendelve, mivel ő rendelkezik a kor legnagyobb birodalma felett, és a római birodalom keleti fővárosának, Konstantinápolynak is ura (annak régi területét is nagyág Raumer, 1953. 298. p. 49 Crucé. 60-61. p., Raumer, 1953. 306. p., Lange, 1919. 422. p.; Foerster, 1967. 146. p. 50 Crucé. 73. p., Raumer, 1953. 309. p.; Foerster, 1967. 146. p. 51 Crucé. 70. p.; Tér Meulen, 1917. 150. p.; Lange, 1919. 423. p. 52 Crucé. 72. p.; Lange, 1919. 412. p. 53 Crucé. 72. p.; Tér Meulen, 1917. 150-151. p.
