Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

6

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

új Dionysosként fellépő33 triumvir Antonius - két évre elosztva - kilenc évre előre szedette be az adót (Appián. Emph. V,4-6 - 15-27; kiiln. 27.§.), de a királyokra és városokra még ezen felül is hadisarcot vetett ki. A többszörösen megsarcolt Asia provinciának ezúttal is óriási összeget, 200 000 talantont kellett Antoniusnak fizetnie (Plut. Ant. 24,7-8; 926b).

Hasonlóan nehéz időszak köszöntött be Kr. e. 40 és 39 között, amikor a polgár- háborús felektől a végsőkig kizsarolt vidéknek még egy parthus betörést is át kellett vészelnie (1. pl. CIG 2715; vö. Tac. ann. III 62,2. és kiiln. SIG3768.).34

Az augustusi principatus létrejötte azután itt is biztonságos állapotokat hozott.35 Kr. e. 27 és 20 között Asia néven, consuli rangú proconsul irányítása alatt, senatusi provinciát szerveztek itt. Lassú fellendülés vette kezdetét (vö. OGIS 458.)36, majd a visszanyert tartomány {Asia recepta; BMC, Emp. 1,105. Nr. 647skk.) - immáron nem pusztán kiaknázásra szánt objektumként (CAH XI1 /1936/, 586.) - végleg betagozódott a római provinciális igazgatás rendszerébe.

A császárság második századában, az Antoninusok uralkodása alatt azután új virágkor köszöntött be itt. A Kis-Ázsiai térség Földközi-tenger menti partvidékének, de főként a régió nyugati felének (a szárazföldi Görögországgal, de Itáliával és a távoli Nyugattal is szoros kapcsolatban álló) városai a gazdagság, a biztonság, és a viszonylagos jólét képét mutatják. Azt a képet, amelyet - megannyi túlzással persze — a nagyszámú felirat és a városok által kibocsájtott érmek ábrázolásai és köriratai37 mellett, leginkább Dión Chrysostomos38 és Aelius Aristeidés39 beszédeiből ismerhetünk.40

Régiók és városok a császárkori Asia provinciában41

Asia provincia Kis-Ázsia nyugati részének középső területeit foglalta magában. (Az ettől északra elterülő régió Bithynia-Pontus tartomány, a délkeleti hegy- és partvidék Lycia et Pamphylia provincia része volt.) A császárkorban Asia provinciához tartozott Tróas vidéke és Aiolis, Iónia, Mysia, Lydia, Karia és Phrygia 42 valamint a Kis-Ázsia nyugati partja előtt elterülő szigetek sora (ide számítva még a Kykládok csoportjába tartozó Amorgost és a Déli-Szporádok tagját, Astypalaiát43). A szigetek közül a jelentősebbek (északról, a Tróas melletti kis Tenedostól déli irányba haladva) az első rangú boráról nevezetes Lesbos44 és Chios,45 Samos és a közepes méretű Kós,46 valamint Hélios „szépséges”47 és „mindig napsütötte”48 szigete, a hajdani nagy múltja emlékeit még sokáig őrző Rhodos49.

A partok mentén az ősi aiol, ión és dór polisok sokasága található, a partvidéktől távolabb a hellénizmus korának katoikiái és más alapításai. Örökösük, a római tartomány maga is városok sűrű szövedéke. A császárkori provincia területén olyan jelentős görög városok voltak, mint „egész Iónia legszebb városa” (Strab. XIV - 646;50 Lukian, eikon. 2; Mart. Pionii et soc. 4,2.), az Aelius Aristeidés választott patrisává lett Smyrna (or. XX1II,19; vö. XVI1-XX1. és küln. or. L,73; 103 - K.)51 vagy a Tauros-hegységen inneni Kis-Ázsia legnagyobb kereskedelmi központja (Strab. XIV — 641sk.), a helytartó székhelyéül szolgáló Ephesos52. (Smyrna és Ephesos Athén mellett egyben az ún. második szofisztika legjelentősebb központjai is voltak.53) A tartomány ugyancsak jelentős városai közé sorolható a lassú hanyatlásnak indult ősi Milétos,54 a partoktól távolabb eső Pergamon (a tartomány valódi metropolisa55 és a provincia kialakításakor a tartományi gyűlések színtere56), valamint „Asia híres városa” (Tac. ann. XIV 27,1.), a Lykos melletti Laodikeia57. Ez utóbbiak, gazdasági jelentőségük mellett,58 ugyancsak jelentős kulturális centrumnak számítottak. Bizo