Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Válság vagy megújulás? Az ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban
60 Egyháztörténeti Szemle 111/1 (2002) (1433). Vagyis amíg Rómában pénzügyi csalással vádolták, rendtársai nyilván másként ítélték meg a helyzetet, ha vezetésükre alkalmasnak találták. A központ és a távoli magyar provincia közötti nézeteltérést Bálint ezt követő generálisi kiközösítése pedig csak tovább fokozhatta.33 A konfiktust jelzi továbbá az a tény, hogy a magyar provincia képviselői ekkoriban - szokatlan módon - három egymást követő generális káptalanról is távol maradtak.34 A hibák kijavítása és a római centrumhoz szövődő kapcsolat erősítése lehetett tehát csak a feladata az ezt követően a generálisok által a provinciába küldött bajor vikáriusoknak is: Georg von Schöntalnak, és amennyiben küldetésére valóban sor került, Berthold Puchhauser von Regensburgnak (1435).35 A fent vázolt előzményeken túl Schöntal 1431. májusi kinevezéséből ez már konkrétan is kiderül: megbízatása a kolostorok vizitációja és a rendi adó beszedése mellett elsősorban a nemrég megválasztott provinciális, minden bizonnyal az említett Bálint ellen irányult: tudniillik felhatalmazást kapott megválasztása körülményeinek kivizsgálására és szükség esetén leváltására.36 Amint a generálisi iratokból tehát egyértelműen kiderül, a bajor vikáriusok a rendfőnök hatáskörével felruházott vizitátorok voltak.37 Hogy feladatuk nem az obszerváns normák bevezetése, hanem a konventualizmus helyreállítása volt,38 mi sem mutatja jobban, minthogy a vikáriusok maguk sem obszervánsok, hanem a konventuális szerzetesség tudós teológusai, a bajor ágostonos provincia elöljárói voltak. Az egyetemes zsinatokon maguk is az egyház reformjának ügyét képviselték, de saját provinciájukban a konventuális 33 1423. október 18. vikáriusi kinevezése; 1427. február 28. és 1433. szeptember 1. pénzügyi visszaélései, kiközösítése; 1433. január 28. provinciális. AGA Dd. 4. föl. 124v, 213.; Dd. 5. föl. 329v. 34 Sem 1419-es, sem az 1425-ös, sem az 1430-as gyűlések diffinitorai között nem szerepelnek a provincia képviselői. ROSARIO-ALONSO, 1979. 35 Puchhauser megbízatásának ténye bizonytalanabb, az egyetlen adat rá Xystus Schier: Memoria provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae. Ed.: Martinus Rosnak. Graecii, 1778. 15. p. (továbbiakban: Schier- Rosnak, 1778.) „Anno 1535 Bertholdus Puechauser seu de Ratisbona [...] constituitur Vicarius Generalis per Ungariam.” Miközben Milensius szerint 1431 októberéig nemcsak bajor, de egyben magyar provinciális is volt. Milensisu, F.: Alphabetum de monachis et monasteriis Germaniae et Sarmatiae citerioris OESA Prag 1613, ll.p., idézi Kunzelmann, 1972. 132. p. 483. jz.. Kunzelmann sem említi 1435-beli magyarországi megbízatását, csupán hogy ez év márciusában a generális különleges védelmébe vette, s néhány hónappal később a következő provinciális káptalanra vikáriusának nevezte ki. Uo. 132. p. Küldetésének ténye mindenesetre elképzelhető, mivel Gerardo da Rimini generális 1432 óta Baselben tartózkodott, mialatt főleg a német tartományok reformján fáradozott. Eközben minden bizonnyal a magyar tartományra is több figyelme juthatott, mint túlnyomórészt itáliai rezideálása alatt Zumkeller, Adolar: Die Augustinereremite in der Auseinendersetzung mit Wyclif und Hus. Ihre Beteiligung an den Konzilien von Konstanz und Basel. In: Analecta Augustiniana, 1965. 48-49. p. 36 1431. május 12.: „Fecimus vicarium nostrum in tota provincia Vngarie venerabilem virum magistrum Georgium de Valle Speciosa provincie Bauarie tam in spiritualibus quam in temporalibus, ut in omnibus et singulis exigendis nostra posset auctoritate facere, providere, statuere, disponere, corrigere emendare, punire, ordinare atque tam super priorem provincialem quam alios priores et fratres visitare, [...] priores locales destituere et instituere prout ipsorum ineritis et utilitati locorum viderit convenire. Priorem quoque provincialem, si suis et flendis et disponendis se presumpserit opponere, possit privare et deponere et provincie regimen [esetleg regendum] alteri committere. Volentes ut investiget utrum provinciale capitulum et iusta et canonica electione fuerit celebratum absque contractione alicuius illiciti, quod si convinci accideret contra provincialem, ut diximus, omnino processerit. Concedentes, ut capituli fiendi aut congregationis tempus quando ei commodius videbitur possit ordinare et disponere. Dantes auctoritatem, ut conventibus possit licentiam impertiri commutandi, vendendi et alienandi bona mobilia et immobilia iuxta necessitatem seu maiorem commoditatem conventuum [...]. Volentes ipsum diligenter inquirere, qui conventus solverint collectas et qui non, ut totius ordinis communitati presto satisfiat, et conventus omnes qua putat melius censura compellat ad solvendum.” AGA Dd. 5. fol. 329r. 37 Schöntal kinevezése mellett (ld. feljebb) Id. erre még 1434. szeptember 10.: „Precepimus provinciali provincie Vngarie sub pene nostre inobedientie, ut solvat venerabili magistro Georgio de Valle Speciosa provinciali provincie Bauarie ducatos viginti pro subsidio magistrorum in concilio commorantium, cum ipse provincialis eam provinciam sibi delegerit. Item, ut solvat ducatos VIII, si ita est, ut dicit, quod pro visitatione sibi ab ordine in Vngariam commissa debeantur ipsi provinciali.” AGA Dd. 5. fol. 330r.
