Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
42 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) 163 A kor szabadságfogalma - mint arra számosán rámutattak - a korábbi időszakhoz képest jelentős mértékben megváltozott (1. ehhez egy korábbi cikkemet: Könyvégetés mint cenzúra Rómában, a korai császárság idején. Fejezetek a principatus-kori politikai ellenzék, az ún senatori-”értelmiségi” /filozófusi-rétori/ oppozíció történetéből I, Publ. Univ. Miskolciensis, Sect. Philos. Tom. IV. Add. 1998, 163-184; küln. 167sk.). E szerteágazó kérdés tárgyalásához itt röviden annyit, hogy az eleutheria, ill. latin megfelelője, a libertas korabeli fogalmának a korszak irodalmi alkotásaiban - így például az aristei- dési „Róma-beszéd”-ben- való jelentkezéseinél tudatosan ketté kell választanunk a klasszikus kor megannyi görög polisára jellemző politikai szabadság - teljes vagy részleges -hiányátaz állami függetlenség elvesztésének gondolatától. Az, hogy - lényegét tekintve a már-már „világméreteket” öltő Imperium távoli központjában - a római nép hajdani szabadsága (libertas populi Romani) helyébe a császárok által adott szabadság (libertas Augusti) lépett, ahogy közömbös volt a rómavárosi köznép előtt, jószerével közömbös lehetett a római hatalom előnyeit élvezni képes provinciálisok többsége számára is. Bár ez a szabadság, elméletében és gyakorlatában egyaránt, a császár adománya (lubes esse liberos: erimus - e szavakkal fordul császárához, meglepő őszinteséggel, ill. már-már zavarba ejtő szókimondással Plinius minor: paneg. 66,4.); s ennélfogva hiányos, és gyakorta törékeny szabadság is ez (iubes quae sentimus promere in medium: proferemus: loc. cit; vö. L. Wickert, RE „Princeps”: XXII,2 /1954/, 2084.has. 45skk.); ha tudatában is voltak ennek, mindez csak kevéssé számított. Legkevésbé a Birodalom nyugati, a romanizáció hatásait inkább előnyként megélő felén. De hasonló volt a helyzet a keleti tartományokban is. A görögség hajdani nagy múltját hangoztató fellengzős szólamokkal, a hellén polisok szabadságának elveszte felett kesergő rhétorikus szóvirágokkal itt is naponta szemben állt a való világ. A libertas megszűnte, vagy az eleutheria hiánya ... Az önkormányzatú városok municipalis arisztokráciája számára csupáncsak szavak. Mindez eltörpült a „jó császárok” által a társadalom széles rétegei számára biztosított jólét mellett, és a jólét alapjául szolgáló biztonság (securitas publica) mögött. Ez utóbbit röviden érintettük már: 1. fentebb a 157.sz. jegyzetet. 164 így vélekedett Aristeidés görög honfitársainak többsége, de ugyancsak így vélekedhettek az Imperium nyugati felének „római” és „nem római” polgárai (vö. or. XXVI, 63.) is. Ugyancsak erre a következtetésre jutott R. Klein, „Einführung” (1981), 135; a gondolatmenet egészét tekintve J. Bleicken korábbi értékelése, ill. kérdésfelvetései nyomán: NAWG 7 (1966), 239sk; 247., ill. vö. még 266. Az azóta eltelt időszak erre vonatkozó kutatási eredményeinek rövid összegzésével 1. még Swain, „Hellenism and Empire” (19982), 280skk. - E felfogás megértéséhez mindenképp utalnunk kell arra, hogy a Kr. u. II. század görög szerzői meglehetősen sajátos módon próbálják összeegyeztetni 'szabadság’ fogalmáról kialakított tradicionális görög teóriákat a római uralommal, a kor valóságával. Dión Chrysostomos, Aelius Aristeidés vagy később Cassius Dio eleu- theria-felfogása szerint csak az él szolgai alávetettségben (duleia), aki idegen önkényt (hybris) kénytelen eltűrni. A „közjó” szolgálatában álló monarchia azonban nem az önkényuralom, hanem éppenhogy a szabadság legfőbb bizonyítéka. Az Imperiumon belüli Keleten az önkényt e szerzők számára ezért - a szabadság, ill. az egyes szabadságjogok gyakori megsértője - a tartományi helytartó testesíti meg (1. fentebb a 161.sz. jegyzetet). Vele szemben maga a császár a szabadság legfőbb biztosítéka; írásaikban a római uralkodó jelenik meg az alattvalói szabadságjogok legfőbb védelmezőjeként: vö. D. Nörr, Imperium und Polis in der hohen Prinzipatszeit /Münchener Beiträge zur Papyrusforschung und antiken Rechtsgeschichte 50/, München 1966; 86skk (forráshivatkozásokkal). 165 Vö. Klein, „Einführung” (1981), 135., ill. további részletekkel F. Quass, Zur politischen Tätigkeit der munizipalen Aristokratie des griechischen Ostens in der Kaiserzeit, Historia XXXI,2 (1982). 188-213. A téma szélesebb összefüggéseihez 1. H. J. Masson, The Roman Government in Greek Sources, Phoenix 24 (1970), 150-159; továbbá S. Walker - A. Cameron (szerk.), The Greek Renaissance in the Roman Empire, B1CS Suppl. 55(1989).
