Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 39 139 Aristeidés nyilvánvalóan az egyiptomi Alexandreiara gondolhat itt (vő. A. N. Sherwin- White, The Roman Citizenship, Oxford 19732 /1939/), 256., amely mindig is hírhedt volt a városi köznép egy részének lázongásra és zavargásra hajlamos magatartásáról. 140 Vö. Plin. epist. X 98,1: Amastrianorum civitas ... et elegans et ornata ... 141 (Quia sit) melius honestorum hominum liberos quam e plebe in curiam admitti (epist. X 79,3.). Mindez szigorú következetességgel érvényesül később a Digestaban: decurionum honoribus plebeii fungi prohibentur (L 2,7,2: Paulus). 142 Vö. Strab. XII 3,1 - 541. (Pontus) és Jones, „The Greek City” 159-162; 170skk. A helyi magistratusokat Kis-Ázsia legtöbb közösségében is egy éves hivatali időtartamra választották. A népgyú'lés Keleten nem csak a tanácsba kerülő tisztségviselőket választotta meg. Bár ritkán egymagában, s még kevésbé jelentős ügyekben, számos, a közösség egészét érintő határozatot is hozott: vö. Plin. epist. X 110,1 (bule et ecclesia consentiente; a pontosi Amisos), ill. az ottani ekklésia - ugyancsak a búiéval való együttes - határozatán alapuló iratra (‘Loyalitätsadresse’) történő utalással vö. még X 43,1 (ram psephismate; a Bithyniahoz kapcsolt Byzantion). 143 Hadrianus ebben, a feliratos formában fennmaradt levelében (1. fentebb a 120.sz. jegyzet második felét) jelöltje, Erastos az ephesosi tanács tagságára való ajánlásakor csak a város vezetőihez és tanácsához (tois archusi kai téi búiéi) fordul. A népgyűlés szerepe - legalábbis ilyen esetekben, egy nagyvárosban, és különösen a provincia adminisztratív székhelyén - nyilvánvalóan már ekkor is formális lehetett. A nem választási ügyben íródott - Kr. u. 145-re datálható - SIG3 850-ben például Antoninus Pius Ephesos vezetőit, tanácsát és népét együttesen szólítja meg (tois archusi kai téi búiéi kai tói démói). 144 A városi tanácsok időről időre történő kiegészítésének a censorok (timétai: IGRR III, 60; 64.) meghatározó szerepére alapozott - inkább a római, mintsem a görög igazgatási modellt követő - bithyniai gyakorlatához vö. Plin. epist. X,79; 112. és 114. A helyekhez 1. Sherwin-White kommentárját: The Letters of Pliny. A Historical and Social Commentary, Oxford 19682 (1966), 669skk; 721sk. és 724skk (további irodalmi hivatkozásokkal). 145 A helyi jelentőségű városi zavargások néhány jól dokumentálható példájához 1. küln. C. P. Jones, The Roman World of Dio Chrysostom, Cambridge, Mass.-London 1978,19-25 (Ch. 3: Riot at Prusa). A kérdésre részletesebben is kitérek a későbbiek során. 146 Az „aranyszájű” Dión itt köszönetét fejezi ki Bithynia-Pontus tartomány akkori helytartójának, Varenus Rufus proconsulnak, mert az engedélyezte Prusaban a népgyűlés újbóli összehívását: hoti bulomenois hémin ekklésiasai palin ephéken. Nem csupán készségesen, de örömmel is {u monon hetoimos, alia kai hédeós) - teszi hozzá a várossal szemben nagy jóindulatot tanúsító Varenus Rufusról szólva Dión (uo.). 147 A kilikiai tartományszékhelyen, Tarsosban például 500 drachma illetéket követeltek meg a politikai jogok gyakorlásához, hogy az ottani polgárság egy népes, ám csekély javakkal bíró részét távol tarthassák a közügyektől: vö. Dión Chrys., or. XXXIV, 21-23. 148 A választhatósághoz megkövetelt vagyoni képesség, a census összege mint általában a Birodalomban, Bithyniaban sem volt különösebben magasnak mondható. Az ifjabb Plinius helytartósága idején itt megfelelőének találták, hogy azok, akik a törvényes létszám fölött (super legitimum numerum) kerülnek be a városi tanácsba, ezer, vagy legfeljebb kétezer denariust (= 8 000 sestertiust) ajánljanak fel tisztségükért: epist. X 112,1. L. még fentebb a 147.sz. jegyzetet. 149 Mindezek alapjához, a császárkori görögség közös nagy múltjához” - az arra való, politikai szempontok által is motivált emlékezés egy korábbi példájának említésével -1. Tac. ann. II 53,3. A Kr. u. 18-ban Athént is felkereső Germanicust excepere Graeci quaesitissimis honoribus, vetera suorum facta dictaque praeferentes (akárcsak a L. Cornelius Sulla előtt megjelenő athéni követség szónokai), quo plus dignationis adulatio haberet. A Kr. u. második század derekán kulminációs pontját elérő görög „nemzeti” öntudat (a jelen igényeit a hajdanvolt nagy tetteire alapozó) bonyolult kérdésköréhez, közelebbről pedig a Róma hatalmával és a római életformával szemben megnyilvánuló szellemi ellenállás számos példájához jó bevezetés E. L. Bowie, Greeks and their Past
