Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

36

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

The Cities of Asia Minor under the Roman Imperium, ANRW II 7,2 (1980), 658-697; kiiln. 676skk.

113 Ioséphos Flavius nyilvánvalóan túlzó állítása: BJ II 16,4 /366§/; vélhetően számos kisebb, egy-egy jelentősebb polis igazgatása alá vont település hozzászámításával. Ugyancsak ötszáz várost említ, hasonlóképpen túlzó módon, a császárkori Asia provinciában a Tyannai Apollónios (Epist. 58.), majd Philostratos is: 11,1 - 548§. A topikus hagyomány hasonló érvényesítésével a költő Statius pedig „a hatalmas Asia ezer városáról” (potentis mille urbes Asiae) beszél: silv. V 2,56sk (vö. M. Dräger, Die Städte der Provinz Asia in der Flavierzeit, Frankfurt a. M. 1993.). Azt, hogy a római kormányzat kezdettől fogva nagyobb közigazgatási egységek kialakítására törekedett a tartományon belül, jól példázzák Strabón közlései is. így például a XIV 1,10-636: az egykor a 12 ión polis közé tartozó, ám a császárkor elején „csekély számú lakossága miatt Milétoshoz csatolt” Myus városáról (vö. még RE 11,2/1896/, 1545.has. 61skk.). Asia provincia önálló városi közösségeinek tényleges száma ezzel együtt is meglehetősen nagy volt: mintegy háromszázra tehető az Antoninusok alatt. H. Kolb számításai szerint a Kr. u. I. század végén 282 kisebb-nagyobb városi közösség (civitas) megléte mutatható ki Asia provinciában. Ugyanebben az időszakban ezek száma Makedóniában 150, Thrákiában 23, Észak-Kis-Ázsiában pedig 30-35 körül lehetett: Die Stadt im Altertum, München 1984, 171; vö. még 173.

114 L. pl. F. Millar, A Study of Cassius Dio, Oxford 1964; 174. - A helyi vezetőréteget messzemenően érintő romanizációs hatásokhoz, ilyenek voltak például a keleti tartományokban is mind népszerűbbé váló gladiátori játékok: vö. L. Robert, Les gladiateurs dans l’Orient grec, Paris 1940.). Részletesebben is kitér erre D. Nörr, Imperium und Polis in der hohen Prinzipatszeit, München 1966; 55skk. A romanizációs hatások, mint az ismeretes, elsődleges érvénnyel persze az Imperium nyugati, kevéssé városiasodott területein jelentkeztek: vö. Iuv. sat. XV.lllsk.

115 Or. XXVI,94skk.

116 Görögül: Panta de mesta gymnasión, kre'nón, propylaión, neón, démiurgión, didas- kaleión ktl. - A városi élet e jellegzetes kellékeihez 1. küln. Pausanias egy ismert és gyakorta idézett helyét: X 3,4 (a mindezeket nélkülöző, s így városnak aligha nevezhető phókisi Panopeusról). A jelentős helynek számító pontosi Sinópé leírásakor Strabón külön is kiemeli, hogy a várost pompás testgyakorlóhely, piactér és oszlopcsarnokok ékesítik (XII 3,11 - 545: kai gymnasiói de kai agorai kai stoais kekosmétai lamprós). Ahogy a Birodalom nyugati felén létrejött római iskolák a romanizáció tárgyi szimbólumaivá is lettek, úgy az Imperiumon belüli Keleten talán a városi testgyakorló helyek, a gymnasionok jelezték leginkább a görög kultúra elterjedésének szellemi határait (Plin. epist. X 40,2: Gymnasiis indulgent graeculi\ vö. Iuv. sat. 111,114sk.).

117 L. küln. or. XXVI, 13; 14; 58; 88-89; 91; 101; 103; 106sk.

118 Vö. Alföldy G., Római társadalomtörténet, Budapest 20002 (1996; német ered. 19843), 106. és újabban R. Ziegler, Die Polis in der römischen Kaiserzeit: Selbstdarstellung und Rangstreitigkeiten, in: G. Hödl - J. Grabmayer (szerk.), Leben in der Stadt. Gestern- heute-morgen, Wien usw. 1995,83-105; 83. Hasonló felfogásban már Th. Mommsennél is: „Wie bei den Hellenen Europas, so ist in Kleinasien die römische Provinz wesentlich ein Complex städtischer Gemeinden”: In: Römische Geschichte Bd. V: Die Provinzen von Caesar bis Diocletian, Berlin 1885; 325.

119 Vö. M. Wheeler, Der Fernhandel des römischen Reiches in Europa, Afrika und Asien, München-Wien 1965 (angol ered. 1955), 141skk (India); újabban vö. még ehhez V. Begley — R. D. De Puma (szerk.), Rome and India. The Ancient Sea Trade, Wisconsin 2000; küln. 12-38., ill. 134skk (Ch.8: Terra Sigillata at Arikamedu). A keleti Mediterráneum egyik legnagyobb kereskedelmi centrumában, az egyiptomi Alexandreiaban ‘nemcsak görögöket és itáliaiakat, vagy a közeli Syriaból, Libyaból és Kilikiaból érkező jövevényeket lehet látni’ - jelenti ki a város lakói előtt szólva Dión Chrysostomos. ‘Távolabbi vidékekről, Aithiopiaból és Arábiából is érkeznek ide. De baktriaiak, szkíták, perzsák is jönnek, sőt látható itt néhány indus is’: or. XXXII,40 [Kr. U. 71-75 körül].