Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

32

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

kiismeretes proconsulnak - testvére elsődleges feladatai közé tartozik. A rablók (latrones) üldözésének kötelezettségéről szólva, hasonlóképpen rendelkezik erről később a Digesta is: I 18,13 (‘De officiopraesidis').

79 A további példákat 1. S. Mitchellnél: „Anatolia” I,165sk. A Birodalom területének egészére nézve vö. még ehhez R. MacMullen, Enemies of the Roman Order. Treason, Unrest, and Alienation in the Empire, Cambridge, Mass. - London 19752 (1966), 255-268 (App. B: Brigandage) és újabban B. D. Shaw, Der Bandit, in: Der Mensch der römischen Antike (szerk. A. Giardina), Frankfurt a. M. 19982 (1997; olasz ered. 1989), 337-381. - Részben a rablóbandák olykor már-már fenyegető méreteket öltő helyi garázdálkodásainak megfékezésére, különleges katonai őrállomásokat (stationes) hoztak létre az egyes hegyvidéki területeken: vö. IGRR 1V.886. Mindez persze ellentmond Aelius Aristeidés az ,eis Rhómén’ 100. kaputjában olvasható, az utazás biztonságos voltáról hangoztatott szólamainak.

80 Vö. Front, epist. ad Antoninum Pium 8,1 [A 332] - ed. van den Hout (Kr. u. 157-158 körül). Asia provincia helytartójának, M. Cornelius Frontonak (PÍR2, C 1364), a neves rhétornak levele a császárhoz . Beszámoló egy, a helyi jelentőségű rablóbandák felszámolásában másutt már jelentős érdemeket szerzett „katonai szakértő” a rablók üldözésébe, ill. a bandák felszámolásába történő bevonásáról. (Ex Mauretania quoque virum amantissimum mihique mutuo carum Iulium Senem ad me vocavi, cuius non modo fide et diligentia, sed etiam militari industria circa quaerendos et continendos latro nes adiuvarer, van den Hout, pl67. lin. llsqq.). B. D. Shaw szerint (1. fentebb a 79.sz. jegyzetet) az Imperium Romanum belső, régóta pacifikáit tartományaiban, kellő katonai erő híján (vö. Plin. epist. X 21,lsk.), az egymást követő helytartók gyakorta folyamodtak ehhez a megoldáshoz: „Der Mensch der römischen Antike” (19982), 356-357sk. A bandák felszámolásával megbízott „specialisták” sokszor sikeres ténykedéséhez vö. IGRR IV,886. Az Asia provinciával szomszédos Lykiaban készült sírfelirat arról számol be, hogy állítója „sok rablót megölt” üldözésük során.

81 L. pl. az Augustus alatt kisebb közösségek összetelepítésével létrehozott phrygiai Sebastét (IGRR IV,682), a város érmeléséből ismert Senaros (Head, Hist.Num2 684) völgyében: Magie, Roman Rule in Asia Min. 1,472; 11,1334/14.

82 Az itt előkerült újabb feliratok kommentált kiadásával 1. J. Reynolds, Aphrodisias and Rome, London 1982. Az újabb irodalom felsorolásával 1. OCD3 (1996), 112sk.

83 A Kaikos melletti Stratonikeia (1. a 66.sz. jegyzetet); Stratonikeia Hadrianopolis. Vö. IGRR IV,1156a = SIG3 837 = Smallwood (1966), pl65. No. 453 (Hadrianus levele az általa városi rangra emelt és nevét viselő Stratonikeia városi tisztségviselőihez, tanácsához és népéhez; Kr. u. 127).

84 Számos példával, rövid áttekintésben 1. ehhez A. H. M. Jones, The Greek City from Alexander to Justinian, Oxford 1940 (azóta több változatlan utánnyomásban), 66sk.

85 Az olajfa terméséből, az étkezési, testápolási és világítási célokra egyaránt felhasznált olajbogyóból sajtolt olívaolaj a nyugat-kis-ázsiai régió egyik jelentős exportcikkének számított. Különösen Közép-Anatólia felé, amelynek szélsőséges éghajlati viszonyai alkalmatlanok a termő olajfa nevelésére: vö. Mitchell, „Anatolia” 1,257. és küln. 1,109. n.57. A fogyasztásban, ill. a kereskedelemben betöltött kiemelt szerepüknek megfelelően az olajfaültetvények a termőterület jelentős hányadát foglalták el: Lesboson például a kiterjedt sziget (1614 km2) csaknem egynegyedét. A szőlőt gyakorta az olajfákra futtatták fel. Ezekben az esetekben egyfajta „vegyes művelésről”, a szőlő- és az olajfakultúra együtteséről beszélhetünk.

86 Ehhez, ill. az alábbiak egészéhez 1. küln. S. Mitchell tanulságos összegzését: „Anatolia” I,257skk. és küln. 1,165-197 (Ch. 11: Rural Anatolia). A kiváló minőségű borokat, köztük „a hellén világ legjobb borát”, a chiosit adó szőlőskertek (Strab. XIV - 637; 645.) mellett jelentősnek mondhatók még a térség nagyszámú fügefaüitetvényei is. A szokásos módon, szórványban telepíteti fügefák jelentős mértékben járultak hozzá Chios híréhez vagy Smyrna gazdagságához. Különösen az utóbbi helyen folyt számottevő termesztés. Ennek jelentős része exportra ment, s az itteni füge íze, és ízét nagyrészt megőrző tartósítása foly