Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete...

29

58 Utóbbi, a Lykos melletti Laodikeia esetében ez főként a lenvászon és a híres helyi pamutszövetek: vö. Plin. Nat.hist. V.105.

59 Vö. Hérodot. I 7,4.

60 A Propontis déli partjától a mysiai Rhyndakos mellékfolyója, a Makestos (Strab. XII-576; Plin. Nat.hist. V,142; vö. Polyb. V 77,9: Megistos) völgyén át Pergamonba vezető kereskedelmi útvonal természetes kiinduló-, ill. végpontjául szolgáló virágzó város felemelkedésének és gazdasági növekedésének egyik forrása (akárcsak Smyrna vagy Ephesos esetében) kiemelten kedvező fekvése volt: vö. Strab. XII - 575-576. A kiterjedt városi területtel rendelkező Kyzikos változatos és gazdag territóriumáról Aelius Aristeidés külön is megemlékezik: or. XVI,9-10 - K.

61 Vö. Tac. ann. IV,36. és Suet. Tib. 37. Az ott vázolt események következményeképp a város elveszítette: Cass. Dio. LIV 7,6; majd visszanyerte: LIV,23., végül pedig végleg elveszítette: LVII,24. a mithridatési háborúk során elnyert civitas libera-státuszt (a római uralom alatt álló görög közösségek egy részét megillető, később részletesebben is tárgyalt kedvezményekkel járó .szabadságát’).

62 A városok közötti versengés a lokálpatriotizmus sajátos, a császárkori Kis-Azsiában különös intenzitással jelentkező változata. Az egykoron független görög polisok politikai aktivitásának és autonóm voltának egyedüli kifejeződési formája, amelynek a római uralom még teret hagyott. (Egy korábbi munkámban, az aristeidési „Róma-beszéd” fordításának 97. kaputjához fűzött 385.sz. jegyzetben külön is kitértem erre a jelenségre.) A térség „első” városának rangjáért folyó, ma már inkább csak mulatságosnak, és némiképp érthetelen- nek tűnő viszálykodást a kortársak azonban nagyon is komolyan vették. A magát „Asia métropolisá”-mk és „elsőként kétszeres neókoros”-nak (1. később) címző Pergamon igényére mintegy válaszul Ephesos „ Asia első és legnagyobb métropolisá”-nak hirdette feliratain és érmein magát. Mindezt persze meglehetősen rossz néven vették az ugyancsak métropolis-címével kérkedő Smyrnában. A viszály később olyannyira elmérgesedett, hogy maga Antoninus Pius is szükségesnek ítélte a beavatkozást, levélben intve mérsékletre és egyetértésre az Ephesosiakat: SIG3 849 [gondosabb szövegközléssel: IK 15 [Ephesos V]; 1489sk; vö. J. H. Oliver, Greek Constitutions of Early Roman Emperors from Inscriptions and Papyri /Memoirs of the American Philosophical Society 178/, Philadelphia 1989; Nr. 135a], A fentiekhez vö. még Aristeid. or. XXIII,12skk; továbbá Magie, Roman Rule in Asia Min. 1,636; 11,1496. és Mitchell, „Anatolia” 1,206. A valójában puszta címekért folyó, időről időre kiéleződő küzdelem kapcsán, a bithyniai Nikomédeiai és Nikaia a próté-cím körüli viszálykodásáról szólva, a térség szülötte, Dión Chrysostomos némi bosszúsággal említi meg: megannyi római csak nevet ezen, a városok közötti oktalan versengésen, amit lenézően csak a görögökre jellemző ostobaságnak (hellénika hamartémata) nevez: or. XXXVIII, 38; vö. 24; továbbá XXXIV,19; 48. és passim. Pergamon, Smyrna és Ephesos vetélkedéséről szólva (or. XXIII,13-25 - K.) Aelius Aristeidés is úgy vélte, hogy hiú, és valójában tartalmatlan címek látszatáért folytatott küzdelem ez: or. XXIII,63 (hasonló képpel él Dión Chrysostomos is: or. XXXIV,48.). Bizonyos mértékig hasonló rivalizálás folyt Kilikiában, bár ez - komolyabb formában - sohasem veszélyeztette a provinciaszékhely ül is szolgáló Tarsos „első”-ségét.

63 Újabban vö. ezekhez J. Ma, Antiochos III and the Cities of Western Asia Minor, Oxford 1999; küln. 26-50skk (The Seleucid Past in Asia Minor: 281-223 BC); 150skk (City Statuses: The Tipology of Subordination), és passim.

64 Közhasználatú nevén Apameia Kibótos: Strab. XIII - 629; Nagy-Phrygiaban (vö. Strab. XII 8,13 - 576.). A részben átnevezett, részben újonnan kialakított várost I. Antiochos Sótér hozta létre a Hérodotos (VII,26.), de még inkább Xenophón (anab. I 2,5sk;7-9.) olvasóitól jól ismert, korábbi Kelainai helyén: vö. Ptol. V 2,17. és Plin. Nat.hist. V.106. A nyu- gat-kisázsiai partvidéktől az Euphratés középső folyásáig vezető ősi hadi út mentén fekvő phrygiai Apameia már a hellénizmus korában is jelentős kereskedelmi központ; Laodikeia mellett a phrygiai térség legjelentősebb polisa; Augustus uralkodásának idején pedig - Ephesos után - Asia provincia jelentőségében második városává emelkedett (Strab. XII 8,13;15 - 576:577-578.). A térség más városai később megkérdőjelezték ezt a helyét. Jelen