Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - RECENZIÓK - Varga Gábor: Szabadi István:Válogatott határozat-szövegek a beregi református egyházmegye első jegyzőkönyvéből
Recenziók 115 Az okokat is feltüntetik: hűtlen elhagyás (224 eset, 38%), paráznaság (96 eset, 17%), házasságtörés (84 eset, 15%), impotencia (82 eset, 14%). A kisebb számú válási okok között a durvaság, a bigámia, a csalárdság, a kuruzslás, a gyilkosság, epilepszia és a sodornia szerepel. (Egy és hét közötti számban.) Az egyházi személyek „hibáira” ugyancsak nagy számú feljegyzés maradt fenn. Tíznél több olyan esetet rögzítettek, amikor a súlyos vétség miatt a lelkészt vagy a tanítót elbocsátották. így például a vári papot és tanítót, mert egy temetés után összeverekedtek. A kisebb vétségek sorában ilyenek olvashatók: részegséggel vádoltatik, botrányos a magaviseleté. Táncolásért az ilosvai papot 50 dénár pénzbírságra ítélték. A barkaszói lelkészről ezt olvashatjuk: „Karácsony első napján egyet papolt, azután muzsikált, táncolt.” Nyilván volt okuk kimondani, a törvény erejével, hogy „a papoknak gazdálkodni, bort árulni és feleségüktől külön élni nem szabad.” Az első jegyzőkönyvek szóltak a papok, papnék és a rektorok öltözködési szabályairól. Kisebb vétségek esetén eklézsiakövetésre ítélték a lelkészek feleségeit is. A válási adatok és az egyházfegyelmezés mellett az első jegyzőkönyvek az esperesi gyűlések határozatait, a lelkészek felszentelésének tényét, a papi fizetéseket és gazdálkodási adatokat is tartalmaztak. A könyv második részében a szerző 13 jegyző- könyvrészletet mutat be latin és magyar nyelven, ezáltal nagymértékben növeli a szélesebb körű tájékozódás lehetőségét. Elsőként a42 anyaegyház felsorolását találjuk, majd az egy házmegye függetlenségi törekvéseinek bizonyságaként arról olvashatunk, miként tiltották meg lelkészeiknek az 1593. évi tiszántúli zsinaton való részvételt. A kölesei tanítót, aki mégis elmenni „merészelt” - hivatalától megfosztották. A további forrásközlemények olyan fontos teológiai kérdéseket tárgyalnak, mint a wittenbergi akadémia úrvacsora cikkelyei. Fontos helyi egyházi törvényekről is olvashatunk: - Minden reggel tartsanak nyilvános áhítatot a templomban a jelenlegi és jövőbeli csapások elhárításáért, - Az egyházi személyek kerüljék a fényűző öltözéket, jövedelmeket pedig az egyházi rendhez méltó módon forgassák. Aki másként cselekszik, eléri a hivatalvesztés büntetése. Érdekes a beregszászi deákok életveszélyes megsebesítésének ügye, három gyalogos „főbajkeverő” részéről, akik „a legnagyobb gaztettekhez és állandó részegséghez vannak szokva.” Az esperes határozottan tiltakozik, amiért a diákokat világi bírónak adták át a „kegyes ősöknek mindeddig fenntartott jogaival szemben.” A szemelvények ugyancsak tartalmaznak egyház-fegyelmezési ügyeket: házasság engedélyezése, válás kimondása, házassági együttélésre kötelezés, továbbá lelkész és tanító kinevezési anyagokat. Amikor a könyvet nemcsak az egyháztörténet, de a müvelődéshistória iránt érdeklődőknek is ajánljuk, szeretnénk hangsúlyozni azt az örömet, ami a szerző utolsó mondatából következik: „A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára kiadványsorozatába illesztve kívánja megjelentetni a latin nyelvű jegyzőkönyvek... mintegy hét szerzői ív terjedelmű szövegét eredeti nyelven és fordításban a következő egy év során.” Mindez új lendületet adhat majd a beregi egyházmegye monográfiája megszületéséhez. (Varga Gábor)
