Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Petrőczi Éva:Fél-szentek és fél-poéták
112 Egyháztörténeti Szemle 1II/2 (2002) összefoglalás, amely, bár megemlíti a pietizmussal foglalkozókat és ezek egy-egy gondolatát, mégsem ez a hangsúlyos része a munkának, csupán arra szolgál, hogy mintegy felvezesse a később leírtakat. Ennek alapján, bár Wallmann nem foglal állást szövegszerűen, a könyvben feldolgozottak sorába beilleszti mind a református egyházon belüli pietizmust, mind pedig Zinzendorfot és a herrnhutiakat, valamint azokat a szakadárokat is, akiket „radikális pietizmus” címszó alatt tárgyal. így meglehetősen széles körűen értelmezi a pietizmust. A bevezetés végén ugyanakkor egy tágabb és egy szorosabb értelmű definíciót is ad a pietizmussal kapcsolatban. A szerző a legnagyobb figyelmet Philip Jakob Spenernek és tevékenységének szenteli, valamint hasonlóan nagy hangsúlyt kap nála Francke és a hallei pietizmus is. Ugyanakkor igyekszik sorra venni a kevésbé jelentős vagy nagyhatású pietistákat és a pietizmushoz közel állókat is. A könyvben szereplőknek nem csupán a pietizmussal összefüggő tevékenységéről szerzünk tudomást, de megismerjük az életrajzukat, családi hátterüket is. A kötetet jól használható és gazdag bibliográfia egészíti ki. Johannes Wallmann müve részletes, alapos, a kutató számára nagyszerűen használható kézikönyv. A pietizmus szereplői és azok élettörténete, munkásságuk története, müveik illetve hatástörténetük áll a középpontjában. Ez a hatástörténet azonban elsősorban a teológusok közötti hatásra vonatkozik, és viszonylag keveset tudunk meg arról, hogy vajon széles körben mennyire hatott a mindennapokban Spener, Francke, Arndt vagy Zinzendorf. Wallmann józan távolságtartással az általa feltárt tényekre szorítkozik. Könyve szakszerű összefoglalása a pietizmussal kapcsolatos adatszerű ismereteknek, emellett felvetései a pietizmus témájának a továbbgondolására és kutatásra buzdítják az olvasót. (Balogh Judit) r Petrőczi Éva: Fél-szentek és fél-poéták Budapest, Balassi Kiadó, 2002. (Régi Magyar Könyvtár, 5.) 206 old. Petrőczi Éva 1998-ban a Szegedi Egyetemen megvédett doktori disszertációja óta a puritánokkal társalog. Ennek a beszélgetésnek dokumentuma ez a könyv, ami a Balassi Kiadó Régi Magyar Könyvtár sorozatának 5. tagjaként jelent meg. Alcíme szerint a magyar és angolszász puritanizmus irodalmából válogat a szerző. A könyv címét —ami doktori értekezésének is címe volt - William Haller egyháztörténésztől kölcsönözte, aki még 1938-ban találta ki ezt a jellemző definíciót. Petrőczi Éva, azon kevesek közül való, aki a puritánok fejével, szívével tud gondolkodni. Ezért ezek az írások nem is szabályos tanulmányok, hanem inkább amolyan Trócsányi Zoltán szellemében fogant „bedtime reading”, azaz olyan olvasmány, amit az ember elalvás előtt kedvtelésből olvas. Petrőczi okos, színes művelődéstörténeti olvasmányokat ír, amiből megismerjük a puritánok titkát. Ez a magyar egyháztörténet egyik nagy talánya. A Lutheri és a kálvini reformáció lelki forradalma hamar elérte hazánkat. Az új eszmék első megfogalmazói a ferences obszervánsok sorai közül kerültek ki és munkálkodásuk nyomán néhány évtizeden belül az ország a reformáció pártján állt. A jezsuita renddel együtt a katolikus restauráció erői is megjelentek épp úgy, mint
