Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - DOKUMENTUM - Fazekas Csaba: Szász Károly kultuszminisztériumi államtitkár válasza a katolikus püspöki kar emlékiratára, 1848. december
104 Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002) szerint messze felülmúlja más német tartomány beliekéit, pl. a bajorhoniakét. S még a költség tekintetében sem lehet nehézsége a tisztelt püspöki karnak, mert noha 1848- ban nov. 3-án 17244/604. sz. alatt kelt kir. intézvény értelmében a katolikus képezdék költségeinek s tehát az azok számára készítendő tanárok képzésének is a tanulmányi alapból kellene kitelni, ezen kiküldendő iíjak mindenkinek, tehát a katolikusoknak is számára a kultuszminiszter az országtól kérte és nyerte is meg a szükséges költséget, miként ez a nyomtatásban közkézen forgó álladalmi költségek tervezetéből a tisztelt püspöki kar előtt is tudva lehetne. Végre 4erami az alapítványi fundusok idegen célokra fordítását illeti, ez a vád merőben alaptalan, s teljességgel nem áll, mert nemcsak a fennebbiekben meg van mutatva, hogy minden gáncsolás alá hozott intézkedések álladalmi költségen létesíttettek, de bátran felhívja ezen minisztérium a honnak akármely fiát, mutasson ki csak fillért is, mely ezen minisztérium létrejöttétől fogva mostanig, b. Eötvös alatt vagy azután az alapítványi pénztárból valamely más, az azelőttiektől különböző nemű célra vagy éppen protestáns intézetekre ki rendeltetett volna. Míg ezt nem teszi, mert lehetetlen tennie, addig az általános vádaskodásoknak semmi nyomadéka nem lehet. Általában a felhozott vádaskodásokra, melyeknek tényleges cáfolatával talán igenis hosszasan foglalkozott e minisztérium, csak azt jegyzi meg végképpen, hogy akármelyik minisztériumnak teendőiben iránytűje nem más lehet, mint a törvény, s a nemzetnek az országgyűlésében nyilatkozó akarata. Ezt igyekezte s fogja ezután is folyvást követni igyekezni a kultuszminisztérium is, és ha meg lesz győződve, hogy intézkedései az országgyűlésének nézeteivel egybe hangzanak, könnyen és örömest nélkülözi a magyarhoni püspöki kar egyébiránt nagyra becsült helybenhagyását. Márpedig kétségtelennek tartja ezen minisztérium, hogy az országgyűlésének az oskolák valláshozi viszonyáról nyilvánított nézetei még többre is jogosítottak volna annál, amivel a magyarhoni püspöki karnak visszatetszését magára vonta. Végre nem mellőzheti el ezen minisztérium a tisztelt honvédelmi bizottmány figyelmét azon körülményre vezetni, hogy amely alaptalan vádak a közlött emlékiratban a kultuszminisztérium ellen felhozattak, ugyanazok ismételve és sokképpen variálva darab idő óta töltik be több oly lapok hasábjait, melyekre a tisztelt püspöki karnak nem lehet, hogy befolyása ne legyen. Amennyiben ezen megtámadások magányos vélemény nyilvánításának tekinthetők, cáfolásuk s megtorlásuk hasonlóan sajtó útján eszközlendő, mi a fennforgó ügyben rövid idő alatt meg is fog történni. De amennyiben ilyes megtámadások a törvényes határokon túl lépnek, pl. a kultuszminisztérium törvényes hatóságát oktatási ügyekben kétségbe vonják, vagy éppen megtagadják, a szülőket tettleges ellenszegülésre felszólítják, ennyiben a kormány figyelmét igenis igénylik, mert főleg a vallási ügyben vagy annak ürügye alatt a míveletlen népet fölingerleni nagyon könnyű és ha az izgatás bizonyos fokra hágott, akkor a törvényes visszatorlás nem csillapít, hanem még inkább ingerel, azért a tisztelt püspöki kart a honvédelmi bizottmány által komolyan felszólítandónak véli ezen minisztérium arra, miszerint hasonló alaptalan vádaskodásoktól mind magát megtartóztatni, mind azokat, kiknek cselekvéséről rendelkezik, ezen megtartóztatásra utasítani hazafiúi szoros kötelességének ösmerje. A közlött emlékiratot visszazárom. Budapest, dec. 9. 1848. a vallás- és közoktatásügyi álladalmi titkár, Szász Károly
