Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban
Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának... 85 szervezetüknek, a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) szerepét erősítette, mivel egyházpolitikailag károsnak vélte, ha elszéledő híveik valamelyik „bigott” szabadegyházhoz csatlakoznak. A lojális egyházi vezetők egy része az együttműködés fejében a hitéleti keretek növelésében reménykedett, amelyen nem szándékozott a Hivatal változtatni, és az együttműködést egyetlen lehetséges megoldásként tüntette fel előttük.45 A kis lépések politikájának eredményei az 1980-as években láthatóvá váltak, mert a „kialakult jó viszonyra” építve - törvényes keretek között - nagyobb aktivitást fejthettek ki a különböző felekezetek. Az ÁEH tudta, hogy a lojális vezetők pozíciójának megtartása érdekében engedékenyebb politika szükséges, amit az ország fokozatos nyugati irányú orientációja szintén megkövetelt. Hozzájárult még, hogy az állami tisztviselők és a lelkészek -ismerve a működési mechanizmust - nem kértek a másiktól olyat, amely az adott helyzetben teljesíthetetlen volt a másik fél számára. A Hivatal fennmaradása érdekében már nem volt érdekelt az egyházak további gyengülésében. A magyarországi egyházak kihasználva a lehetőségeket főleg a szociális és karitatív tevékenységben vettek (vak-, süket-, cigány misszió, kallódó fiatalok megsegítése) részt. A nyolcvanas években a marxista-keresztény dialógusban is jobban érvényesült a partneritás elve. Mérséklődött az aktív vallásos életet élők munkahelyi hátrányos megkülönböztetése. Megélénkülhetett az egyházak aktivitása az ifjúsági és gyermek-munka területén. Különösen a fiatalok közösség iránti igényeinek kielégítésére törekedtek. Elindult a kiscsoportok, és továbbterjedt az ifjúsági ének- és zenekarok, kirándulások, táborozások szervezése. Az ÁEH a párt két (reformerek és szélsőbal) irányzata között egyensúlyozva elégítette ki az általa jogosnak tartott hitéleti igényeket. A világiak például tanulhattak teológiát, szabályozta a templomi hitoktatást, országos lelkigyakorlatok megtartására házat és szeretetotthont létesítettek. Az MSZMP Politikai Bizottsága a szövetségi politika keretében még nagyobb szerepet szánt hazai és nemzetközi ügyekben az egyházi vezetők számára. Az állam a hivő emberek bevonását tervezte a közéleti kérdések megvitatásába társadalmi szervezetek (a Hazafias Népfront, a békemozgalom, az ifjúsági mozgalom különböző formái, szakszervezetek. Vöröskereszt) keretében. Az MSZMP a nyolcvanas évek közepén legfelsőbb szinten már lényeges kérdésekben is engedékenyebbnek mutatkozott az egyházakkal szemben. Nyitottságot tanúsított a világi személyek egyházi foglalkoztatásának kérdésében, valamint egy karitatív tevékenységet folytató szerzetes- rend felállításának megvitatásában. A lelkipásztorkodó szerzetesrendek reaktiválásától azonban még elzárkózott. Az MSZMP az állam által kiutalt segély 75%-nak elosztását a felekezetek vezetőire bízta, míg a fennmaradt 25%-ot az ÁEH használhatta fel.46 Az 1980-as évek utolsó éveiben felgyorsultak az események a nemzetközi és a hazai politikai életben egyaránt. Egyre világosabbá vált, hogy a Szovjetunió elvesztette a gazdasági, technikai és a fegyverkezési versenyt a nyugattal szemben, amely egyben a Közép-Európai pozícióinak meggyengülését eredményezte. Az MSZMP hatalmának megőrzése érdekében megkezdte a magyar politikai élet demokratizálását. Következményeként a párt egyházakhoz és a valláshoz fűződő viszonya megváltozott. A nyolcvanas évek végére az állam beleszólása az egyházi életbe formálissá vált. A hitéleti, missziós keretek kitágultak. Az MSZMP Központi Bizottsága 1989-ben foglalkozott a 45 MÓL XIX-A-21-d -002a-l/a/1978. 106. doboz. 46 M-KS 288. f. 5. cs. 874. őe. MSZMP PB 1983. február 15-i határozata; Kovács, 1993. 226-227., 244-245. p. Az egyházak missziós tevékenységéről: Pintér Karoly: Evangelizációk az evangélikus egyházban 1949 és 1987 között. In: Theológiai Szemle, 1993. 4. sz. 243-246. p.. Cseri Kálmán: Evangelizáció 1987-1993 között. In: Theológiai Szemle. 1993. 4. sz. 246-247. p.
