Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának jellemző vonásai a Kádár korszakban
Rajki Zoltán: Az állam és az egyház kapcsolatának... 75 útján enyhítettek valamelyest a kereteken.2 Ezek csak a hívek vallásos szükségleteinek minimumát biztosították. A Magyar Szocialista Munkáspárt egyházpolitikájának jellemző vonásai Az állam felismerve a realitást, hogy adminisztratív intézkedésekkel nem szüntethető meg a vallásos élet rövid időn belül, kidolgozta azt a feltételrendszert, amely révén biztosítani akarta az állam és az egyházak „békés egymás mellett élését”, megőrizve a vallásos élet lassú elsorvasztásának célját. Koncepciójában legfontosabb feladatnak a papság lojalitásának szélesítését, és a „reakció” elszigetelését tekintette politikai eszközök igénybevételével. A pártvezetés adminisztratív módszerek alkalmazását a legvégső esetben tartotta indokoltnak. Reakciós egyházi személyként általában azt kezelték, aki a megengedett hitéleti kereteket túllépte, vagy a lojális egyházi vezetők ellen fellépett. A velük folytatott harcba bevonták a felekezetek vezetését is. Leggyakrabban egyházi büntetéseket kaptak, így az ebből fakadó konfliktusokat az egyházakon belül sikerült tartani. Ez a gyakorlat tudatos feszültségkeltésre is alkalmas eszköz volt, belülről gyengítve a felekezeteket.3 A korszakban számos esetben adminisztratív eszközöket (bírósági - legutolsó 1972 júniusában volt-és rendőrségi úton) is alkalmaztak lelkészek ellen, egyeseket börtönbüntetésre ítéltek. Kampányszerű alkalmazásuk hátterében párton belüli hatalmi viszonyok átmeneti balra tolódása, illetve az aktuális szovjet példa követése is állhatott.4 A Magyar SzocialistaMunkáspárt (MSZMP) az állam és az egyház együttműködésének feltételeit lényegében bel- és külpolitikájának támogatásában jelölte meg. A legfontosabbak: 1. Az egyházak támogassák a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét. 2. Az állami törvények betartására és „szocialista hazánk” építésére neveljék a hívő embereket. 3. Tevékenyen működjenek közre a világbéke biztosításáért folyó harcban a nemzetközi békemozgalom támogatójaként. 4. Az államhatalom anyagi támogatást ad az egyházaknak lehetővé téve működésüket. 5. Az egyházon belül is folytassanak harcot a reakció ellen. A felekezetek vezetői politikailag lépjenek fel ellenük az állami és az egyházi törvényeknek megfelelően. 6. A papság „leghaladóbb képviselőinek” bekapcsolása a társadalmi és tömegszervezetekbe”. 7. A hívők bevonása az egyházi reakció elleni harcba kerülve a vallási érzelmeiket sértő módszereket. 8. Az egyházak az ifjúsággal kizárólag az iskolai hitoktatás, valamint elsőáldozás, bérmálás és konfirmáció keretében foglalkozhatnak. 9. A lelkészek rendszeres politikai nevelését a békemozgalom keretén belül szervezték meg.5 Az egyházak vezetőinek és lelkészeinek többsége felismerve a politikai realitást az adott társadalmi keretek között igyekezett a hitéletet biztosítani. A nyílt szembenállást nem vállalták, ezért a hatvanas évek elejétől kezdve a Magyar Népköztársaság egyházpolitikájában a vallásos ideológia elleni küzdelemre és a hitéleti aktivitás ellen- súlyozására helyezték a hangsúlyt „türelmes magatartást” hirdetve a vallásos emberek és az egyházak irányába. Ennek értelmében a törvényes keretek betartása esetén vallá2 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) M-KS 288. (MSZMP Központi Szerveinek iratai) f. 5 cs. 17. őe. 10-17., 30-34. p. 3 Balló, 1968. 14-16. p.; M-KS 288. f. 5. cs. 82 őe. (1958. jún. 10.) 2„ 4-6. p. 4 A Kádár-korszakban 1960/61-ben és 1970/71-ben indítottak komolyabb „kampányt” az egyházak ellen adminisztratív eszközökkel. 1961-ben 100 papot hurcoltak el. 1970-ben 150 papot és világit érintett a rendőri intézkedések sorozata. Kovács Géza: Az önkényuralom árnyékában (1949-1989). In: Bereczki Lajos (szerk.): Krisztusért járva követségben. Tanulmányok a magyar baptista misszió történetéből. Bp„ 1996. (továbbiakban: Kovács, 1993.) 224-225. p. 5 M-KS 288. f. 5. cs. 82 őe. 73-75. p.
