Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19. század fordulóján
Ugrai János: Egészségügyi viszonyok... 63 Összegzés írásunkban arra kerestük a választ, hogy a hazai felvilágosodás egyik legfontosabb zászlóvivőjének számító Sárospataki Református Kollégiumban milyen minőségű körülmények szolgálták a tanulók egészséges életmódját, a betegségek megelőzését, illetve orvoslását. A diákélet kereteinek áttekintése során azt tapasztaltuk, hogy a sokszor igen fiatalon, négy-hatévesen az iskolába kerülő, s ott akár másfél-két évtizedet is eltöltő ifjak mindennapjaikat javarészt egészségügyi szempontból aggályos viszonyok között töltötték el. E tényezők közül a diákok többségének nagyfokú szegénysége szorosan összefügg a társadalom állapotával, a bekerülő tanulók közötti különbségeket azonban az iskola - az adott strukturális korlátok között - igyekezett csökkenteni (pl. a diákmunka, a szállás, az étkezés, az orvosi ellátás biztosításának differenciált odaítélésével). A helyszűke fölszámolásáért szinte folyamatosan komoly erőfeszítéseket tettek az iskola vezetői és adakozói, a korszakunkban megkezdett, nagy szabású építkezés pedig egészségügyi szempontból is jelentős előrelépés reményével kecsegtetett. Ugyanakkor a tananyag zsúfoltságán és a szervezett testnevelés hiányán lényeges kezdeményezés ebben az időszakban nem kívánt változtatni. Mindenképpen biztató jelként értékelhetjük, hogy az iskola vezetői egyre gyakrabban vetették föl az orvostanár alkalmazásának szükségességét, s az évek folyamán egyre pontosabban körül is írták feladatkörét. Mindenkor megfelelően gondoskodtak a legalapvetőbb higiénés előírásokról és azok betartásáról, sőt az alkalmankénti mozgás, játék helyszínének biztosítása érdekében nem kis anyagi áldozatot is hoztak. Külön kiemelésre méltónak tartjuk, hogy - összhangban a másik három református egyházkerülettel - könnyen tanulható, szemléletes példákkal teli könyv kiadásával elősegítették az egészségtani ismeretek elsajátítását már az alsóbb évfolyamokon. Ezen erőfeszítések révén elérték, hogy járványok az iskola falain belül évszázadok óta nem szedtek áldozatot, bár a rendelkezésre álló források tanúsága szerint sem a súlyosabb megbetegedések, sem pedig a diákok halálozásának a visszaszorítása nem járt teljes sikerrel. A régió fejlődésének vontatottságából és a Kollégiumnak adományokat ajánlók céljaiból egyértelműen arra következtethetünk, hogy az egészségügyi viszonyok tervszerű javítása az intézmény környékén nem számított közügynek, a kisebb- nagyobb előrelépéseket néhány haladó szellemiségű elöljáró és tanár elszántságának köszönhették Patakon. Ennek ellenére is arra jutottunk, hogy a Sárospataki Református Kollégiumban a többi nagyobb iskolakollégium átlagát némileg meghaladva, a 19. század első harmadának végén már viszonylag sokat törődtek a tanítás és a diákélet e fontos területén mutatkozó bajok orvoslásával. Függelék 36 esetben 10 esetben 8 esetben 7 esetben I. Az 1794. évi betegnaplóban szereplő bejegyzések:45 scabies ortophtalmia phlegmone febris inflammatorio biliosa rüh ..normális szemek’' = cellulitis - kötöszövetgyulladás általános láz 45 Ezúton köszönöm meg Dr. Szállási Árpádnak, hogy értékes segítséget nyújtott a bejegyzések egy részének értelmezésében. (U.J.)
