Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete...

23

következő területeket foglalta magában: Tróas, Aiolis, Mysia, Iónia, Lydia és Karia túlnyomó része. Phrygiát Kr. e. 116-ban, Kibyrát és a környező területeket (a tetrapolist: Strab. XIV - 631.) pedig csak ezt követően csatolták - hosszabb időre - Asia provinciához. (Kr. e. 84-ben. A Birodalomhoz való tartozás itt inkább előnyökkel járt, amint arról számos császárkori felirat is tanúskodik: 1. küln. OGIS II,495;497. és 762.) A tartomány legjelentősebb területi egységeihez vö. Cic. pro Flacc. 27,65: Asia vestra constat ex Phrygia, Mysia, Caria, Lydia. E valaha önálló - s így saját etnikummal, de sajátos gazdasági feltételekkel és viszonyokkal is bíró - területek relatív egységét mutatja, hogy valamennyit önálló provinciává szervezték (Phrygiát két tartományra osztva, Mysiat pedig Hellespontos néven) a Kr. u. 235 utáni rendezések során. Vö. még A. N. Sherwin-White, „Roman Foreign Policiy in the East” (1984), 80-92 (Ch. IV: The Acquisition of Asia).

22 Vö. Strab. XIV 1,38 - 646[647): /Manius Aquillius/ dietaxe tén eparchian eis to nyn éti symmenon tés poliieias Schema. A későbbi változások zömmel a tanulmány második részében részletesebben is tárgyalt ún. „jogszolgáltató” vagy „törvénykezési kerületek” (<conventus, görögül dioikéseis) átszervezésére, ill. új conventusok létrehozására korlátozódtak.

23 Vö. még küln. FGrHist 434: = Memnón I 22,9: VI. Mithridatés Eupatór Ephesosban kiadott parancsa az Asia tartományban lakó rómaiak és itáliaiak egy meghatározott napon történő lemészárlására. A pontosi király ösztönzésére és csapatainak védelme alatt a volt provinciálisok 60-80 000 gyűlölt „rómait” - a bérlő- és vállalkozótársaságok apparátusát, családtagjaikat, és számos más, zömmel italicus jogállású személyt - mészároltak le Nyugat-Kis-Ázsiában. A Róma elleni gyűlölet oly nagy mérvű volt, hogy a Kr. e. 88-ban kiadott parancsot a legtöbb helyen végrehajtották. Nem kímélték azokat sem, akik családjaikkal a szentélyekbe menekültek. így végeztek az Ephesos híres Artemis-templomába, vagy Pergamon hasonlóképpen köztiszteletben álló Asklépios-szentélyébe menekülőkkel is. A jelentősebb partmenti közösségek közül csak a Démétrios ostromával egykor sikerrel dacoló Rhodos városa szállt szembe - Mithidatés flottájának blokádját is vállalva (Appián, emph. IV,65 /278/; Kr. e. 88.) - a király hatalmával: CAH2 IX (1994), 144skk. Az Ázsia felszabadítójaként, ill. ott új Dionysosként fel lépő pontosi uralkodó (Cic. pro Flacc. 25,60.) alakjához újabban 1. K. Strobel, Mithradates VI. Eupator von Pontos: politisches Denken in hellenistischer Tradition versus römische Macht, Ktema 21 (1996), 55-94.

24 Az ún. első mithridatési háború (Kr. e. 89-85) lezáródását követően L. Cornelius Sulla Kr. e. 85-84 között szervezte újjá a provinciát. Sullának pénzre volt szüksége, és már csak ezért is keményen büntette a Mithridatés csapatait kezdetben felszabadítóként üdvözlő, „engedetlen” tartományt. Az egyes városokra kivetett - mérhetetlen összegű - adók, a római hadsereg beszállásolásának költségei és ellátásának további terhei (Plut. Sulla 25,4 - 467f-468a) a végsőkig meggyötörték a már addig is sokat szenvedett Asia provinciát. A tartomány későbbi területi beosztásához is mintával szolgálva, Sulla az adókivetés szempontjából negyvennégy kerületre osztotta fel Asia provinciát. Megbízottaival megvizsgáltatta az egyes kerületek egyéni teljesítőképességét, és teherbírásuk arányában rótta ki rájuk a megfizetendő összeget. Az adóbérlő társaságokat, akiknek C. Gracchus Kr. e. 123. évi törvénye (lex Sempronia de provincia Asia) szolgáltatta ki a tartományt, kizárta az adójövedelmek jelentős haszonnal járó behajtásából. Ezzel érzékeny csapást mért gyűlölt ellenfeleire, a lovagrendre is: vö. P. A. Brunt, Sulla and the Asian Publicans. Latomus XV (1956), 17-25. = Roman Imperial Themes, Oxford 1990; 1-8; 481. és C. Nicolet, L’ordre équestre á l’époque républicaine, Paris 1966; 352sk. Fellépett a Mithridatéshez pártolt asiai városokkal szemben is. A sullai rendezés nyomán a „szabad városok” (civitates liberae let immunes/) száma mintegy felére csökkent a térségben. Olyan jelentős kis-ázsiai közösségeket érintett ez, mint Pergamon, Smyrna vagy Milétos. Ugyancsak elveszítette korábbi jogállását a lesbosi Mytiléné. A civitas libera-státusz visszaadására itt is Pompeius átfogó keleti rendezése során került sor (Kr. e. 62-ben).

25 Publicani, görögül telónai. Az evangéliumoktól elbeszélt történetekben is ellenszenvvel és megvetéssel emlegetett „vámosok”: 1. pl. Máté 9,11; Márk 2,16; Lukács 5,30. és 19,lskk. Vö. még Cic. de off. I 150§; Dión Chrys. or. XIV,14; Lukian. Nekyia 11. stb. Tevékenységi