Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19. század fordulóján
58 Egyháztörténeti Szemle II1/2 (2002) Józsefet szemelték ki.19 Azonban fizetési problémák miatt a vegytan meghonosítására, s ezzel együtt a gyógyszerész önálló alkalmazására nem került sor.20 Szintén tanulságos a könyvbeszerzési tervek gyors áttekintése. 1799-ben az oktatási ügyeket megvizsgáló deputatio átfogóan szólt a tankönyvhiány orvoslásáról, s különösen az alsóbb négy osztályban hiányzó könyvek pótlására tett konkrét javaslatot. A modern előterjesztés készítői nemcsak a hagyományos tárgyak szükségleteire gondoltak, hanem gondoskodtak a geometria, fizika és mechanika tanításának legalapvetőbb feltételeiről is, ugyanakkor a felsorolásból az egészségtan hiányzik.21 1816-ben pedig a professzorok állították össze terjedelmes listáját azoknak a könyveknek, amelyeket a szépen fejlődő Nagykönyvtár számára beszerzésre javasoltak. Ez az összeállítás közvetett módon szintén árulkodik az egészségügy mostoha helyzetéről. A közel száz megvételre ajánlott kötet többsége ugyan a legkorszerűbbek közül való, a 18-19. század fordulóján adták ki, s számos mű ezúttal is természettudományos témájú, de egy sem akad, amely az egészség javításával, vagy megőrzésével foglalkozna.22 Persze előremutató intézkedések is születtek az intézményben. 1792-ben elhatározták, hogy létesítenek egy ispotályt vagy betegek házát és a betegeket a Kollégium kasszájának a terhére látják el. Ezt a rendelkezést másfél évtized múlva azzal bővítették ki, hogy a szegény tanulók orvosságának a számláját is magára vállalta a Kollégium. Ekkor a még mindig csak a tervekben szereplő ispotály mihamarabbi létrehozására báró Patay János 100 vft-nyi összeget ajánlott föl.23 Érdemes megnéznünk, hogy a pataki iskolának adományokat felajánlók menynyire érezték lényegesnek az iskola egészségügyi viszonyainak javítását. 1800-ban készült egy kimutatás, amely az összes, még működő alapítvány tevőjét, az alapítás idejét, célját és összegét föltünteti. A negyvenegy alapítvány összesen 67.593 mft- nyi tőkepénzzel, tehát igen tekintélyes summával rendelkezett. Ám ezek közül egyetlenegy sem tekintette céljának a betegségek elleni harcot.24 Ez azért is tanulságos, mert tudomásunk van bizonyos N. Tóth György 1795. évi alapítványáról, amelyet beteg diákok megsegítésére hozott létre, s amely ezek szerint már néhány év múlva sem működött.25 Összegyűjtöttük az 1777-1830 között a pataki intézmény javára felajánlott adományokat és alapítványokat is. Az összesen 217, különböző nagyságú összegre kiterjedő végrendelet, illetve adakozás kb. fele határozta meg konkrétan az adomány felhasználási célját. E felajánlások között is alig-alig található a szempontunkból fontos elhatározás: mindössze ketten gondoltak a pataki egészségügyi viszonyokjavítására. 1804-ben egy özvegyasszony végrendeletében ispotály létesítésére szánta elhanyagolható mennyiségű pénzecskéjét, 40 vft-ot.26 A másik felajánló 1821-ben orvosdoktor alkalmazásáról kívánt gondoskodni, mégpedig egy jelentős összeg, 1.130 RFt alapítványba helyezésével.27 Az iskola elöljárói is rendszeresen foglalkoztak az orvosdoktori intézmény létrehozásával és megszilárdításával. 1790-ben évi 200 RFt fizetéssel és 30 RFt szállás19 SRKLt. A. XXIX. 10. 890. 20 SRKLt. A. XXX11.9. 400. 21 SRKLt. A. XXVIII. 10. 299. 22 SRKLt. A. XXXIX. 16. 039-16. 040. 23 Politica Collegii Administratio, (továbbiakban: PC.A.) SRKKt. 1176. 14. p. 24 SRKLt. A. XXVIII. 10. 496. 25 Elekes György: A sárospataki főiskola orvostanárai és egészségügye. In: Orvosi hetilap, 1932. 50. sz. (továbbiakban: Elekes, 1932.) 1137-1139. p. 26 SRKLt. A. XXXI. 11. 703. 27 SRKLt. B. XLIV. 18. 565-569.
