Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19. század fordulóján
Egészségügyi viszonyok a Sárospataki Református Kollégiumban a 18-19- század fordulóján Ugrai János A 18-19. század fordulója, a hazai felvilágosodás időszaka politikai eseményekben és kulturális eredményekben egyaránt bővelkedett. Mária Terézia és II. József felvilágosult abszolutizmusához, majd all. Lipót idején és az azt követő néhány évben érvényesülő nemesi, illetve polgári radikális felvilágosodás képviselőinek a nevéhez számos haladó kezdeményezés köthető. Az előremutató politikai, gazdasági és társadalmi változások (a jobbágyfelszabadítás, az úrbérrendezés, a felülről irányított jozefinista gazdasági reformok, a szakbürokrácia kialakulása stb.) mellett talán a legfontosabb és a 19. század első negyedében is érzékelhető fejlemények a kultúra területén bontakoztak ki. A jezsuita rend feloszlatásával (1773), a közoktatás állami irányítással történő megszervezésével (1777-es I., és 1806-os II. Ratio Educationis), a felsőoktatás átalakításával és jelentős kibővítésével (ekkor történt az egyetem Pestre helyezése, s orvosi fakultással való kiegészítése; a selmeci bányatisztképző iskola akadémiává való emelése; a szempci és magyaróvári főiskolák megalakítása stb.), a népiskolák számának a növelésével, a világi értelmiségi és hivatalnokréteg kialakulásával olyan folyamat kezdődött el, amely döntően meghatározta a reformkori csatározások sikerességét, a polgári fejlődés megindulását. Ehhez járult még a magyar nyelvű színjátszás és sajtó első fénykora és szépirodalmunk kibontakozása, valamint az első egyletek, társaságok kialakulása, melyek a későbbiekben a haladó törekvések fontos fórumának bizonyultak. A kulturális előrelépés leglényegesebb területének az oktatás számított, azon belül is elsősorban azok anagy óbb iskolakollégiumok, melyek partikularendszerükkel meghatározták egy-egy térség falusi kisiskola-hálózatát; tananyagukkal elősegítették vagy gátolták a modern reáltudományok, valamint a magyar nyelv oktatását; sajátos igényeikkel fellendíthették az adott város könyvkiadását és egyesületi életét; gazdálkodásukkal és a diákélet kereteinek a megszervezésével módosították vagy konzerválták a helyi társadalom szerkezetét. Különösen nagy szerepet kaptak a protestáns kollégiumok (például az evangélikusok pozsonyi, eperjesi vagy késmárki líceuma, illetve a reformátusok debreceni, sárospataki, nagyenyedi kollégiuma), amelyek ebben a korszakban a kormányzati elképzelések ellenére igyekeztek minél nagyobb hatást kifejteni környezetükre, s megpróbáltak a 17-18. századi üldöztetésük következményeit teljesen felszámolva ismét megkerülhetetlen tényezőivé válni oktatásunk rendszerének.
