Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Dienes Erzsébet: A református egyház irányító szerepe az egyháztagok mindennapi életében: Kunhegyes jegyzőkönyvi és anyakönyvi bejegyzéseinek néhány tanulsága a 18-19. századból
Dienes Erzsébet: A református egyház irányító szerepe... 51 ségek és tiltások. (Itt jegyzem meg: igen tanulságos volna a bábaeskük fellelhető szövegeinek összevetése.) A különbségek mellett számos tartalmi és nyelvi egyezést találtam például a gyúrói egyház 1800-as számadási könyvében, s az ekeli, illetőleg az abonyi egyház anyakönyveiben fellelhető szövegek között.10 Amikor a népi gyógymódok emlékeit gyűjtöttem Kunhegyesen, az adatok azt mutatták, hogy a rontás, szemmel verés, a bábák természetfölötti képessége, illetőleg macska vagy ló képében való megjelenése kizárólag a katolikus adatközlők hiedelemanyagához tartozott. Ugyanakkor a képzett bábák hozzáértését -jelentőségüknek megfelelően - mindenki tiszteletben tartotta. Vigyáztak, hogy a bábaasszony jóindulata a család iránt megmaradjon, fontos volt például, hogy meg legyen elégedve a pénzbeli és természetbeli fizetséggel. Természetfölötti képességeket azonban nekik a reformátusok nem tulajdonítottak. Hasonló jelenségre mutatott rá Penavin Olga is: „A babonákkal, varázscselekményekkel összeforrt tapasztalati gyógymódok alkalmazásának hagyománya van Szlavóniában is, noha ez a hagyomány szegényesebb, mint katolikus helyeken. A református egyházi hatóság és a világi is tiltotta ezeket a cselekedeteket, s büntette is szigorúan.”11 A helyi, így akunhegyesi bábák szerepének jelentőségére utal az 1808-as és az 1829-es jegyzőkönyv határozata is. Az előbbi szerint „kötelességekké tevődjön a Helvécziai vallást tételt követő Bábáknak, hogy mikor a Romano Catholica Személyeknek szerentsés szülése bizontalan, és a gyermek veszedelemben van, mingyárt Romano Catholicus Személyt Férfit v. Asszont hívjanak, aki a szülendő gyermeket meg keresztelje, az ojjan különös esetekben pedig, amelyben ts a’ tud keresztelni, aki a bábasághoz ért, a módjára a keresztelésnek, az oda hivatott Romano Catholicus személyeket tanítsák meg, és Szükség eszközöket is szolgáltassanak, a Bábáknak adják tudtokra, hogy ők, valamint a Helvécziai Vallást tétel szerént a kereszteléstől el vágynak tiltva. Úgy erre semmi esetben nem köteleztessenek”. 1829-ben pedig: „Tapasztaltatott, hogy az olyan Zsidó Gyermekeket, kik a halálhoz közel lenni láttatnak a Szülék akaratja ellen meg szokták a Bábák keresztelni.” Ez a jövőben ezer arany bírság vagy hat hónapi tömlöcbüntetés kilátásba helyezésével tilos. A visszaélések elkerülésének céljából kívánatos, hogy „nevekedjék a Királyi Universitásban tanítandó és megvizsgálandó zsidó bábák száma”.12 A két bábaeskü mellett ugyanott találhatunk még esküszövegeket a következő címekkel: Kurátor esküvésének formája. Egyházfi eskiivésének formája. A Szent Eklésia Javainak Curatora meg Eskettetésének formulareja. A fenti ismertetés célja elsősorban a figyelem felkeltése arra nézve, hogy a kunhegyesi (hasonlóképpen más községi, városi) egyház iratai a kutatásnak milyen lehetőségeit rejtik magukban. Feltárásuk becses adatokat szolgáltathat mind az egyháztörténet számára, mind az adott település múltbeli életmódjának kutatásához. 10 A szövegeket Kocsisné Nagy Varga Vera, a ceglédi múzeum muzeológusa bocsátotta rendelkezésemre saját gyűjtéséből. 11 Penavin Olga: Népi gyógyászat Kórógyon. In: A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei. Bp., 1975. 102. p. 12 Dienes Erzsébet: Adatok Kunhegyes 19. századi egészségügyi viszonyaihoz. In: Mozaikok Kunhegyes történelmi-népi hagyományaiból. Jászkun Kalendárium. Szolnok. 1990. 128-131. p. A két bábaeskü szövegét ld. Függelékben.
