Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.

22

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

Mindez megfelelt a rómaiak a keleti tartományokban később is követett gyakorlatának. Pompeius a Kr. e. 63-as/62-es év telén végezte el a Kis-Ázsiai térség tényleges újrarendezését - mindenkor saját elképzelései szerint járva el, intézkedéseihez nem kérve ki a senatus beleegyezését, ill. előzetes hozzájárulását: vö. A. J. Marshall, Pompey’s Organization of Bithynia-Pontus. Two Neglected Text, JRS LVIII (1968), 103-109; A. N. Sherwin-White, „Roman Foreign Policy in the East” (1984), 186skk; küln. 226skk; továbbá R. Syme, Anatolica. Studies in Strabo (ed. A. Birley), Oxford 1995; 111-124. és újabban Ch. Marek, Stadt, Ära und Territorium in Pontus-Bithynia und Nord Galatia /Istanbuler Forschungen Bd. 39/, Tübingen 1993; 26-46skk., ill. 63skk. A Kr. e. 74 óta meglévő Bithynia provinciából és a most megszerzett Pontusból Kr. e. 64-62 között mesterségesen létrehozott kettős tartomány a principatus kezdetén - a provinciák Augustus alatti elosztása során - a senatusnak jutott. Az egymást követő császárok azonban, különleges megbízottak kiküldésével, mind aktívabban beavatkoztak a stratégiailag fontos területeken fekvő tartomány igazgatásába. Az ifjabb Plinius például, különleges megbízás alapján (legatus Augusti pro praetore consulari potestate: CIL V,5262 = ILS 2927 = Smallwood /1966/, p86. No. 230.), Kr. u. 111/112 és 113-114 között igazgatta a tartományt: vö. L. Vidman, Die Mission Plinius’ der Jüngeren in Bithynien, Klio XXXVII (1959), 217-225. és A.N. Sherwin-White, The Letters of Pliny. A Historical and Social Commentary, Oxford 19682 (with corrections); küln. 525skk. és 580skk. Utána - hasonló megbízatás alapján és hasonló feladatkörrel - közeli barátja, C. Iulius Cornutus Tertullus (Plin. paneg. 90,3skk.) került a tartomány élére, majd Kr. u. 136 és 137 között Hadrianus bizalmasa, C. Iulius Severus lett a leg. Aug. pr. pr. Ponti et Bithyniae (IGRR 111,174 = ILS 8826 = Smallwood /1966/, p81. No. 216: presbeusanta en Asiai ex epistolés kai kódikillón theu Hadranu; lin. 10sq.). Legkésőbb Marcus Aurelius alatt azután Pontus et Bithynia végleg császári tartomány lett, s mint ilyen, császári legatus igazgatása alá került. - Pontus erdős, ám többnyire zord hegyek borította, ritkásan lakott, és a régi hellén polisok környéke kivételével inkább elmaradottnak számító területén kevesebb város volt, mint Bithyniaban. Városainak belső élete is különbözött ezektől. Sok a falusias település, és a partoktól távolabb a törzsi szervezet nyomaival is találkozhatunk (Strab. XII - 549.). A korábbi viszonyokon csak keveset változtatott, hogy itt, a kettős tartomány keleti felén is telepítettek római coloniakal. Pontus változatlanul az Imperium Romanum egyik távoli, s kevéssé fejlett szeglete maradt. A továbbiakban így néhány jelentősebb pontosi közösség, mint a pontosi tartományfél székhelye, Amastris, Hérakleia Pontiké és az ugyancsak római colonia, a ius Italicumol élvező Sinópé (Dig. L 15,1,10.), vagy a civitas libera et foederata (Plin. epist. X,92; vö. SIG3 785.) jogállásával felruházott Amisos esetenkénti említése mellett, csak a tartomány nyugati felének, Bithynianak városaival foglalkozom. Ez utóbbiakhoz máig a legjobb áttekintést adja J. Solch, Bithynische Städte im Altertum, Klio XIX,2 (1925), 140-188.

18 Vö. még Cass. Dio, LX 17,3. és R. Syme, Pamphylia from Augustus to Vespasian, Klio XXX,2 (1937), 227-231; küln. 228. = RPI (1979), 42-46; küln. 42sk.

19 Cicero egy ismert kijelentése szerint: Asia ... tam opima est ac tam fertilis ut et ubertate agrorum et varietate fructuum et magnitudine pastionis et multitudine earum rerum quae exportentur/űcí/e omnibus terris antecellat: pro leg. Manii. 6, 14. [Ugyanezzel a szóhasználattal: illam opimam fertilemque a hasonlóképpen „gazdag és termékeny” Syriaról; Cic. de dóm. 9,23.] A kivételesen gazdag, ugyancsak Cicero szerint a római nép számára „a legnagyobb adójövedelmeket” (loc. cit.) biztosító tartományból származó három fő bevételi forráshoz - portorium (= a 2,5%-ot kitevő kikötővám), decuma (a terményekre kirótt tized), scriptura (= legelőbérlet; a közlegelőkön tartott állatok száma szerint) -1. op. cit. 6, 15; vö. ad Fám. Ili 8,5.

20 Vö. RE 11,2 (1896): „Asia” No. 3; 1539,has. 52skk.

21 Ezt a feladatot egy tíz senatorból álló bizottság segítségével a tartomány tényleges pacifikálását is biztosító, consuli éve lejárta után is a majdani Asia provinciában tevékenykedő M’ Aqulius (RE 11,2 /1895/: „Aqulius Nr. 10"; 323.has. 46skk.) végezte el: Strab. XIV - 647; vö. CIG 2920 = CIL 1,557 (az idősebb M’ Aquilius a térségben kifejtett útépítő tevékenységéhez). Az újonnan kialakított tartomány a volt Pergamoni királyság nyugati részén a