Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: A váradi biblia helye a magyar puritanizmus irodalmában

44

Egyháztörténeti Szemle III/2 (2002)

telhetjük. Egy olyan, művelt és tudatos, külföldön - egyes feltételezések szerint az Elzevireknél - tanult mestert, aki egyaránt jártas a teológiában és az ortográfiában, s aki nyomdászi-könyvkiadói ars poeticájának öntudatos szerénységgel hangot is kíván adni, korántsem egyéni hiúságból, hanem hitvédelmi céllal: „Arra kellene minden szent buzgósággal igyekeznünk, hogy mentül tisztább és hibátlanabb Biblia jönne szemünk eleibe és forgana kezűnkben, tudván hogy ez egy kiváltképpen való fegyverünk minden mi lelki ellenségeink ellen, de erre való derék gondviselést az Istennek a mi sok bűneinkért ránk omlott haragja e néhány esztendőkben sokképpen ajándékozza meg. És jóllehet, ez szent kincs és fegyver a mi igazhitű s val- lású eklézsiáinkban valóságos essentiája szerént, nyelvünkben való fordításban is megvagyon: mindazonáltal annak teljesebb mértékét, tökéletesebb állapatját szívesen kévánnunk igen méltó, ha szintén azt a tökéletességet nem reménlhetjük is, mely minden hibát kirekesztene, amint hogy nem is oly fordítás, melyben ben valami fogyatkozás, ha kicsiny is, nem esnék. Mostan ezért e nyomtatás nem új fordítás, hanem a régi, mindazonáltal némely szók helyébe (de ez is ritkán lett) alkalmatosbak tétettek.. ,”17

Szenei Kertész ajánlása tömör és szűkszavú, a puritán eszmék iránti rokonszen- véről mindössze a fenti sorok erőteljes Biblia-központúsága tanúskodik, illetve egy látszólag hangsúlytalanabb, de a puritán életvitelre, gondolkodásra nagyon jellemző mondat: „Mert Isten kegyelméből már némely lelki tanítóknak jó példaadások által fel kezdetett vala, csaknem minden nevezetesb eklézsiákban vétetni a Bibliának közönséges helyen való olvasása és magyarázása, hogy az hajlott idejű és szemek világában homálosodottabb lelki tanítók is inkább előmehessenek tisztekben a nagyobb betűkkel való nyomtatás által.”18 Ez a lélek és a test dolgait egyaránt számon tartó szemlélet uralja a puritán szellemű írások legjavát is. Ezekben a művekben a szerzők a legmagasabb röptű szárnyalásban sem szakadnak el az élet apró dolgaitól; mi több, a köznapi élet elemeiből építkeznek akkor is, amikor képes beszédben, azaz metaforák segítségével érvelnek. így a Szenei Kertész szövegében említett, első renden csak nyomdászi gyakorlatiasságnak, figyelmességnek tűnő „szemek világában homálosodottabb” jelző sem csupán az idősebb lelkipásztorok gyengülő látására figyelmeztet, hanem arra a belső homályosodásra is, amely a Szentírást befogadni nem tudókat fenyegeti. Gyakorlatiasság és lelki szempontok alapján született tehát a döntés, hogy a váradi Bibliának az öregbetüs nyomtatványok sorába kell lépnie.

Szenei Kertész Ábrahám természetesen a váradi Biblia patrónusairól - Bethlen Istvánról, Rákóczi Györgyről, Rédey Ferencről, Barcsai Ákosról, továbbá Gyulai Ferenc váradi kapitányról és „némely eklézsiákról” is megemlékezik ajánlásában, Bethlen Istvánt, mint „fő és első patrónus”-t, kétszer is említve.

Végezetül: az, hogy a váradi Biblia tűzből-vérből kimentett partiumi féniksként Kolozsvárott napvilágot láthatott, nem csupán jelentős egyház- és irodalomtörténeti esemény, hanem ígéret és jelkép is marad minden korok számára. 1660-1692 között Nagyvárad mint keresztyén város ugyanis csak a nevével fémjelzett Biblia által létezett. Más szóval: váradi Biblia helyett a török megszállás harminckét esztendeje alatt inkább a Biblia Váradjáról beszélhetünk.19

17 Szenci Kertész Ábrahám Ajánlása. In: Váradi Biblia, 1661. 1. p.

18 Váradi Biblia, 1661.2. p.

19 E korszakról bővebben ír: Bunyitay Vince: Nagyvárad a török-foglalás korában (1660-1692). Bp„ 1892.