Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőszeghy Miklós: Polijahvizmus és Asera-hit Izraelben a Kr. e. 9. században
Kőszeghy Miklós: Polijahvizmus és Asera-hit Izraelben 35 fából készült kultikus tárgyat jelent. A másik, radikális véleménycsoport34 szerint a feliraton ugyanaz az istennő szerepel, akit Ugaritból is ismerünk. YHWH mellett elfoglalt helye felveti annak lehetőségét, hogy akár YHWH feleségének, de mindenképp női párjának tartsuk. Nézzük meg, milyen érvekkel támasztják alá véleményüket az egyes irányzatok! Az aserát, azaz fából készült kultuszi tárgyat feltételező csoport első és legfontosabb érve filológiai természetű. Eszerint lehetetlen az asera-szót tulajdonnévként értelmezni, mert birtokos szuffixum áll mögötte. Ez pedig a bibliai héberben rendkívül furcsa nyelvi megoldás volna. Ehelyett tehát valami, YHWH birtokában levő tárgyra kell gondolnunk, vagy valami olyasmire, ami kapcsolatban van vele. Ez az érv első pillantásra komolynak tűnik, de ha kissé közelebbről megvizsgáljuk, nyomban előtűnnek gyenge pontjai. Egyfelől az interpretáció szempontjából mindig rendkívül kockázatos, ha a feliratok nyelvi kifejezésformáit a bibliai héber nyelv grammatikája alapján ítéljük meg. Nem szabad elfelednünk, hogy a felirattal olyan nyelvi közegben mozgunk, amely kisebb mértékben, és ugyanakkor másként formalizált, mint az Ószövetség nyelve. Másfelől észre kell vennünk, hogy más nyugati sémi nyelvekben ugyanez az eljárás távolról sem lehetetlen.35 A legfontosabb azonban az a körülmény, hogy — noha a pythos-felirat szerzője természetesen ismeretlen — a kérdéses szót nem iskolázott, művelt ember írta le.36 Könnyen elképzelhető, hogy olyan nyelvi szinten állt az illető, amely meg sem közelíti a bibliai iratokét, de a köznapi beszéd világában teljesen elfogadott volt. Pusztán a szuffixum jelenléte még nem zárja ki, hogy a szöveg Asera istennőről magáról beszél. Ennek a fajta ellenvetésnek egyik alesete az, amikor bizonyos kutatók37 Asera mögött a Bibliában és másutt is az asszír asztrális kultusz kánaáni változatát (Hermann Spieckermann az „interpretatio canaanica”-kifejezést használja) látják. Ez természetesen lehetséges, de a források jelenlegi állapotában nem tűnik bizonyíthatónak. De még ha az volna is, akkor sem lehet véletlen, hogy ez az interpretáció éppen a kánaáni Asera alakját használja fel. A kutatásban két olyan érv is felmerült, amely Asera személyként való értelmezése ellen foglal állást, ám ezek egyike sem számíthat komolyabb figyelemre. Baruch Margalith szerint38 a Hirbet el-Qömban talált sírfelirat anyagának repedései nem a véletlen műveként jöttek létre, hanem kifejezetten fa-rajzolatot adnak. E kissé bizarr ötletet az eredetin talán ellenőrizni lehetne, de erre egyfelől nem volt lehetőségünk, másfelől éppen bizarr volta miatt ez az elképzelés talán nem is szorul komolyabb vizsgálatra. A másik eredeti, de kevéssé meggyőző elmélet William Shea-tól származik.39 Szerinte a szöveg 3. sorának helyes fordítása: „a: egyiptomi". 34 Albertz, 1992. 133. p.; Loretz, 1992. 105-108. p.; Müller, 1992. 28-33. p. 35 Dietrich, Manfried - Loretz, O.: „Jahve und seine Aschera” 55-56., 98. p. A K.TU 1.43 rituálé szövegének 12. sorában olvasható fordulat ('nth) arra utal, hogy az ugariti ismeri és használja a személynév + birtokos szuffixum-konstrukciót. Ez a megfigyelés, tekintve, hogy egy másik nyelvből származó sokkal korábbi és más műfajú szövegből származik, önmagában nem lehet bizonyító erejű az osztrakon-hely problémájának eldöntésekor. Egyéb érvekkel együtt viszont megvan a maga súlya és értéke. 36 Erre hívja fel a figyelmet: Müller, 1992. 33. p. 37 Spieckermann, H.: Juda unter Assur in der Sargonidenzeit. Forschungen zur Religion der Alten und Neuen Testaments 129. Neukirchen, 1982.212-221. p.; valamintöt követve: Donner, Herbert: Geschichte II. 1986. 335. p. 38 Margalith, 1989. 371. p. 39 Shea, W.: The Khirbet el-Qom Tomb Inscription Again. Vetas Testamentum 40, 1990.
