Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőszeghy Miklós: Polijahvizmus és Asera-hit Izraelben a Kr. e. 9. században
Kőszeghy Miklós: Polijahvizmus és Asera-hit Izraelben 33 YH WH-ról beszél. Ez utóbbi minden kétséget kizáróan helynév (vagy lagalábbis egy régiót jelöl), így - ha hiszünk a parallelismus membrorum sémi nyelvi környezetben tapasztalható elterjedtségében — a smrn - kifejezés mögött is Samáriát, az északi zsidó állam, Izrael fővárosát kell látnunk. A deuteromomiumi történetírás igen elítélő hangon számol be a tényről, hogy Áháb, Izrael királya Samáriában templomot építtetett Baalnak. (IKir 16,32) A felirat alapján azonban fel kell tételeznünk, hogy Baal mellett Samáriában YHWH tiszteletére is emeltek templomot.26 27 A deuteronomiumi történetírás ezt ugyan elhallgatja, de ismerve az Omri-dinasztiát övező mélységes deuteronomiumi ellenérzéseket, ezen cseppet sem csodálkozhatunk. Ha nem ismernénk III. Sulmánu- asaridu feliratait28, akkor arról sem volna fogalmunk, hogy a qarqari csatát Kr.e. 853 egyáltalán megvívták. Arról pedig végképp nem értesülnénk, hogy a Szíriái koalíció sikerének kivívásában éppen Áháb játszotta az egyik legfontosabb szerepet. A szentélyt övező hallgatás oka azonban nem Áháb dicső és sikeres tetteinek egyszerű elhallgatása, hanem inkább az a tény, hogy a deuteronomiumi szerző oly botrányosnak érzete egymás mellett YHWH és Baal templomát, hogy inkább szót sem ejtett róla. Ám az a kereskedő, aki felírta a pythosokra e rövid fohászokat, távol állt a samáriai YHWH-szentélyt övező heves teológiai vitáktól. Számára az volt a fontos, hogy a szállítmányt minél hatalmasabb istenségek védelme alá helyezze. Ha pedig esetleg több isten is szóba került, az csak növelhette a biztonságot. Jelen szövegünkben YHWH az egyetlen férfiisten, aki előkerül. A különbség a samáriai és a témani YHWH29 közt a kor embere számára biztosan kézzel fogható volt, bár ma már nem tudjuk megállapítani a lényegét. Ha azonban a felirat adatai mellett emlékezetünkbe idézzük, hogy a Kr.e. 9. században legalább három másik helyen (Jeruzsálem, Bétel és Dán) folyt YHWH-kultusz, akkor kiteljesedik a kép. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az aradi citadella templomában alighanem szintén YHWH-kultusz (vagy az is) folyt.30 YHWH ezek szerint, a térség isteneinek nagy részéhez, de főleg Baalhoz hasonlóan, számos helyi módosulatban létezett. Ezek a variánsok sokáig teljes természetességgel éltek egymás mellett, hiszen senki sem volt, aki bármelyik kultuszhely legitimitását megkérdőjelezte volna. A törzsi hagyományokban - és most teljességgel mindegy, mennyi ezeknek a történeti hitele - elevenen élt az ősi szentélyek emléke. Csak a deuteronomiumi reform korára, azaz nagyjából a Kr.e. 7. és 6. század fordulójára sikerült elérnie a jeruzsálemi klérusnak, hogy a még meglevő vidéki szentélyekben megszüntessék a kultikus gyakorlatot. Véleményem szerint az összes olyan deuteronomiumi szöveget, 26 Esetleg a qal aktív participiumára, valamint egy többes szám első személyü birtokos szuf- fixumra. 27 Ugyanígy: Loretz, Osswald: „Jahve und seine Aschera”, Ugaritisch-Biblische Literatur 9. Münster, 1992. (továbbiakban: Loretz, 1992.) 100. p.; valamint Stolz, F.: Einführung in den biblischen Monotheismus. Darmstadt, 1996. 121. p. 28 A monlit-feliratot ld.: Smith, George ln: Rawlinson, H.C.: The cuneiform inscriptions of Western Asia III. London, 1870. 7-8. tábla. A szöveg modern fordítása némi kommentálással R. Borger- től való: Kaiser, Otto (hrsg.): Texte aus der Umwelt des Alten Testament 1/4,360-362. p. 29 A témani YHWH alakja a 2. pythoson kerül elő, amelyet azonban itt részletesen nem tárgyalunk. Érdemes azonban emlékezetünkben tartani, hogy ilyen YHWH is létezett a felirat készítője szerint. 30 A probléma mindeddig egyetlen monografikus feldolgozása: Fritz, Volkmar: Tempel und Zelt, Wissenschaftliche Monographien zum Alten und Neuen Testament 47, Neukirchen, 1977.
