Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 21 „zsarnoki” uralmukat: or. XXXVIII,36; vö. még XXXVIII,33-37skk; XXXIX,4; XLVIII,7. stb. A tartományokban elkövetett visszaélések, kormányzati túlkapások, zsarolások és sikkasztások megannyi példájához 1. P.A. Brunt, Charges of Provincial Maladministration under the Early Principate, Historia X,2 (1961), 189-227; kiiln. 213sk (Bithynia) = uő. Roman Imperial Themes, Oxford 1990; 53-95; számos pontosítást, ill. részben új megállapítást tartalmazó Addendaval: 487-506. Néhány további hivatkozással I. még az 1/161. jegyzetet. 65 Hogy fegyveres harcban kényszerítsék ki a város feletti ellenőrzés jogát, a római hatalom árnyékában erről már régen lemondtak a szembenálló felek. Néhány példától eltekintve, az alsóbb néprétegekből toborzódó városi frakciók is tartózkodtak attól, hogy fegyverrel adjanak nyomatékot igényeiknek. Róma ez esetben elkerülhetetlen fegyveres beavatkozásának tudata mintegy csillapítólag hatott, s „alkotmányos” korlátok közé szorította a városon belül folyó politikai és társadalmi küzdelmeket. A Birodalommal (s tegyük hozzá: a Birodalommal szorosan összefonódott helyi vezető réteg egészével, vagy annak egy részével) szembeni aktiv - vallásos motívumokkal átszőtt - ellenállás elszórt példáihoz 1. G.W. Bowersock, The Mechanics of Subversion ín the Roman Provinces. In: Opposition et resistances a fempire dAuguste a Trajan [Fondation Hardt. Entretiens sur l’antiquité classique. Tome XXX11I], Génévé 1987; 291-317. (vö. még 318-320: Discussion). 66 Mysia északkeleti része még a Kr. u. II. század harmincas-negyvenes éveiben is meglehetősen rossz hírű, „vad” vidéknek számított. A térség Hadrianus-kori - bizonyos értelemben paci- fikációs célzatú - városalapításaira (közéjük tartozott a szónok „szülővárosa” is, Hadrianu- therai) korábban már többször kitértem. A mysiai Olympos erdőségeiben még Aristeidés ifjúkorában is garázdálkodó helyi rablóbandákra való utalással 1. az első részben a jegyzeteket. 67 A rómaiakra jellemző életvitel és gondolkodásmód tudatos elutasításának példái: Lukian. Démon. 40. és 57; vö. Swain, „Hellenism and Empire” (19982), 315-317skk. További példákkal 1. még H. Fuchs jól áttekinthető összegzését: Die geistige Wiederstand gegen Rom in der antiken Welt, Berlin 1938; küln. 18skk., ill. 49skk. és passim. Néhány ott felsorakoztatott szempontok részletesebb kifejtésével, közelebbről vö. még G.W. Bowersock, Augustus and the Greek World, Oxford 1965; 101-111 (Ch. Vili: Opposition among the Greeks). 68 L. ehhez A. Momigliano, Some Preliminary Remarks on the »Religious Opposition« to the Roman Empire. In: Opposition et resistances a lempire d’Auguste a Trajan [Fondation Hardt. Entretiens sur fantiquité classique, Tome XXXIII], Génévé 1987; 103-129 (vö. még 130-133: (Discussion). 69 Vö. Nörr, „Imperium u. Polis” (1966), 36sk (további forráshivatkozásokkal). Meglehetős keserűséggel említi ezt Plutarchos is: praec. ger. reip. 19 - 814e-f. ..Egyesek - mondja, tovább fokozva ezzel mások hatal ma alá került szülőföldjük megalázását - a helytartó elé terjesztenek jóváhagyásra minden [helyi] határozatot, a tanácsgyűlések vagy a megtiszteltetések adományozásának engedélyezését, és minden [rendszabály jellegű] intézkedéstMindezzel arra kényszerítik a helytartót, állapítja meg Plutarchos, hogy nagyobb mértékben uralkodjon felettük, mint azt maguk óhajtanák. (Utóbbihoz vö. az aristeidési or. XXVI,37. záró konklúziójának ezzel ellentétes kijelentését.) 70 Mivel az ottani városokat irányító prótoi képtelennek bizonyult a frakciók keltette - a városokon belüli fegyveres összecsapássá fajuló - „párf’viszályok megfékezésére, megfosztva autonómiájától, Claudius provinciává szervezte Lykiat. A már tartományi státuszon belül egy hasonló eset - a Cassius Diótól stas/snak (XL 17,3.), Suetoniustól pedig discordiaenek (Claud. 25,3.) nevezett „fegyveres harccá fajuló zavargás” - megismétlődése nyilván a városi autonómia felfüggesztését, s ezzel a városi vezető réteg privilegizált helyzetének megszüntetését jelentette volna. 71 Khóris tés Rhómaión hégemonias üde zén proairumetha: Plarasa/Aphrodisias. Közli: J.M: Reynolds, Aphrodisias and Rome etc., London 1982; Doc(ument) No. 2.; lin. 13sq. ppll-16 (a felirat szövegéhez fűzött alapos kommentárokkal). Ugyanez a felirat (col. I; lin. 4.) - korántsem egyedülálló módon - a város, ill. a térség megmentöi és jótevői"- ként aposztrofálja a rómaiakat: pros Rhómaius ontas sótéras kai euereetas etc. 72 Cic. pro Flacc. 25, 60. 73 Vö. ehhez az aristeidési ,eis Romén’ részben erre is vonatkozó megállapítását: „ Valamennyi népnek közös törvényeket szabtatok, véget vetve a korábbi állapotoknak, amelyek szóban elbeszélve gyönyörködtetőek voltak ugyan, józanul számba véve azonban elviselhetetlenek ” (102.).
