Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.

Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete...

17

„igen sokat áldozott a városra, és szinte egész vagyonát ráköltötte” {plurima se in rem publicam contulisse ac prope totas facultates erogasse dicebat'. Plin. epist. X 110,2.), így volt ez már korábban is. A vezető tisztségekkel együtt járó pénzbeli kötelezettségekről, az előkelők a városi köznép támogatása érdekében hozott jelentős anyagi áldozatainak szükségességéről már Aristotelés is megemlékezik: Politika 1321a,31-40.

36 Mint pl. az észak-lykiai Oinoandaban a ll/14.sz. jegyzet l.ij-ában említett helyi kiválóság, C. lulius Demosthenes. A hivatalba lépő magistratusok az egyes városi agónok támogatása mellett önállóan is szerveztek kisebb látványosságokat. Jelentősebb köz- és magánéleti eseményeknél a municipalis arisztokrácia körében szokás volt a búié és a polgárság egy részének pénzosztogatással egybekötött megvendégelése is, amint arról a pliniusi epist. X,116-117-ből, ill. az IG XII V,863-865. alapján értesülhetünk. A nyugati provinciákban is gyakorolt szokáshoz vö. ILS 5494 és 5570.

37 Különösen a helyi rendezvények alkalmával biztosították az ingyenes fürdőolajat, ill. hasonlóképpen az egyes ünnepeken: 1. pl. IG IV,597; 602 ; 606; SEG IV.301-302. stb. Mivel a nyilvános fürdők a városok közösségi életének kiemelt színterei voltak, a népszerűségért folytatott versengésben - általában véve - kifizetődőnek bizonyult az effajta jótékonykodás. A gymnasionokat látogató közönség számára viszont rendszeresen biztosították a testápolás céljaira szolgáló ingyenes olajat (vö. még los. ant.lud. XII 3,1 /120/.) a - költséges és összetett tisztüknek megfelelően - gazdag magánszemélyek közül választott gymnasiarchosok: vö. Jones, „The Greek City” 221sk., ill. 351.

38 Vö. Plin. epist. X 23,2: quam ipsi /sc. Prusenses/ erogare in oleum soliti. Az oleum itt .étkezési olaj’jelentésben használva: 1. Sherwin-White, „The Letters of Pliny” 594. (A testápolás mellett étkezési és világítási célokat is szolgáló olívaolaj beszerzésének helyenkénti nehézségeihez 1. a 1/85.sz. jegyzetet.) Az adományokra létrehozott pénzalapot külön tisztségviselők kezelték: tamiai tón elaiónikon khrématón (IGRR 111,60; 68: Prusias ad Hypium = 1K 27; Nr. 9. és 1.). Ez is az intézményesített felajánlások elterjedt voltára utal: 1. pl. L. Robert, Laodicée du Lykos, Le Nimphée, Paris 1969; 314.

39 A tágabb témában újabban két alapos összefoglalás is napvilágot látott: E. Winter, Staatliche Baupolitik und Baufürsorge in der römischen Provinzen des Kaiserzeitlichen Kleinasien (Asia Minor Studien Bd. 20), Bonn 1996 és H. Halfmann, Städtebau und Bauherren im römischen Kleinasien. Ein Vergleich zwischen Pergamon und Ephesos (Istanbuler Mitteilungen Beiheft 43), Tübingen 2001.

40 L. pl. IGRR 111,803 = CIL 111,231 (apamphyliai Aspendos).

41 L. pl. SEG IV,533 (Ephesos).

42 Vö. Philostrat. vit. soph. 11,1 - 548§. - L. ehhez a 1I/89.SZ. jegyzet második felét.

43 A cél itt az volt, hogy ezek, a császárhoz indított küldöttségek kiállításuk pompájában, népes voltukban és ellátásuk költségeiben (viaticum'. Plin. epist. X 43,1;3., ill. ephodion vagy ált. ephod(e)ia: SIG3 IV,369; IGRR IV,566; 1156a stb.) lehetőleg messze túltegyenek a rivális városok hasonló küldöttségein. Az egyes városok, ha tehették, minden adandó alkalommal indítottak a Rómában vagy valamely tartományi központban időző császárhoz küldöttségeket (presbeia pros aukratora: Plut. praec. ger. rei publ. 10 - 805a; latin megnevezéssel; legatio). Kőnkét kéréseiken (ilyenek voltak például a Kr. u. II. század derekától mind gyakoribbá váló adóelengedési kérelmek) vagy a városra háramló császári „kegyért”, és az egyéb - inkább anyagi vonatkozású - Jótéteményekért” mondott köszönetnyilvánításon túlmenően, jó alkalmat kínáltak a követküldésre az egyes uralkodói évfordulók. Trónra lépése napjának (dies imperii) évfordulóján, születésnapja alkalmából (stb.) a Birodalom valamennyi városa méltóképp üdvözölni akarta az uralkodót. Dión Chrysostomos közlése szerint így köszöntötte például a rhétor szülővárosa, a bithyniai Prusa a Kr. u. 98-ban trónra lépő Traianust: or. XL,13. A költséges szokás - mert a császárhoz indított követség költségeit általában véve a város adófizető polgárai viselték - már a Kr. u. II. század elejére is olyan méreteket öltött, hogy az. a városi költségvetés stabilitásának védelmében, beavatkozásra kényszeritette a központi kormányzatot. Bithynia-Pontus helytartójaként az ifjabb Plinius például nem engedélyezi, hogy a provinciához csatolt Byzantinum lakói - annak üdvözlése végett (ad salutandum) - követet küldjenek a császárhoz. Traianus pedig nemcsak helybenhagyja, de nagyon is helyesnek találja helytartója (korábbi utasításainak megfelelően hozott) intézkedését: epist. X, 43-44. Hasonlóképpen járt el korábban Vespasianus (Dig. L 7,5,6 ), majd később Antoninus Pius is: vö. W. Williams, Antoninus Pius and the Control of Provincial Embassies, Historia XVI (1967), 470skk (a császári kormányzattól szükségtelennek ítélt tartományi követségküldések