Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
18 Egyháztörténeti Szemle 1II/1 (2002) tatási kötelezettségek (civitates liberae et immunes)?30 Mint elvben (városi területükkel, territóriumukkal egyetemben) Róma részei, libertással és immunitasszal rendelkeztek a ius Italicummal felruházott városok, ill. a római coloniak: így például a korábban már említett Alexandria Troas és Parium. A leggyakoribb azonban a formálisan ugyancsak önálló (saját városi tanáccsal és a keleti görög városokban még viszonylagos jelentó'séggel bíró népgyűléssel rendelkező', a helyi törvénykezés jogával is felruházott) város, az adófizetési- és számos más szolgáltatási kötelezettséggel terhelt civitas stipendiaria (vö. Aristeid. or. XXVI,67.). A civitates stipendiariae jogai és kötelezettségei — az előbbi garanciáktól, illetve függéstípusoktól eltérően — nem esküvel szentesített kétoldalú szerződésen (foedus), de nem is a római nép vagy a senatus egyoldalú határozatán (lex) vagy döntésén (senatus consultum) alapulnak. A helytartó, vagy a császári kinevezés alapján a helytartó által megbízott tisztségviselők (pl. a korábbiakból már jól ismert curatores rei publicae, valamint a velük lényegében azonos feladatkörű correctores: vö. Aristeid. or. XXVI,67.)231 a város életébe való aktív beavatkozásának jogát itt - egy erre a célra felállított bizottság által kidolgozott - külön törvény, a tartomány igazgatásának alapelveit rögzítő lex provinciae biztosította. Ugyancsak ennek a minden provinciára külön-külön kiadott, s időről időre módosított törvénynek az alapján határozták meg az egyes - adófizetésre kötelezett - városok territóriumára eső adóösszeget.232 A tartományi adókra — így a gazdag Asia provincia időről időre megnövelt adóira is - mindjobban rászorult a kényes pénzügyi egyensúlyt mutató Római Birodalom. A számos városi jog közül az adómentesség kiváltsága ezért meglehetősen ritka volt, és ugyancsak ritkán bizonyult tartósnak ez a privilégium. Még a ius Italicum vagy a colonia rangjának adományozása is csak abban az esetben mentesítette a várost az adófizetés kötelezettsége alól, ha az adományozásról intézkedő császári rendelet erre külön is kitért (Dig. L 15,8.). Az állam minden erővel az adóbevételek növelésére törekedett, s így az egyes privilegizált társadalmi rétegek és csoportok vonatkozásában is szűkíteni igyekezett a teljes, vagy a részleges233 adómentességben (ateleia) részesülő személyek körét (vö. Dig. XXVII 1,6,3.).234 Adójövedelmei védelmében a császári kormányzat még a közpénzekből fizetett városi alkalmazottak létszámának kérdésébe is beavatkozott.235 Az Aelius Aristeidés által magasztalt „nagy és illő egyenlőség” (or. XXVI,39.) így, ha másutt nem is, az állami adók tekintetében messzemenőleg érvényesült. A tartományok igazgatásának valós - a regionális sajátosságokat is figyelembe vevő — gyakorlata részben a szomszédos provincia, Bithynia-Pontus példája alapján rekonstruálható.236 Általában véve elmondhatjuk, hogy a császárság az Antoninusok korára jellemző központosító és kiegyenlítő irányzatának megfelelően, a „szabad” (civitas libera) és „adófizetésre kötelezett” (civitas stipendiaria) városi közösségek jogi helyzete a Kr. u. második század derekán mindinkább közelít egymáshoz. (Más oldalról közelítve meg a kérdést: a korábban autonóm polisok lényegében adminisztratív központokká válnak.237) A különbségek mindinkább külsőségekben nyilvánulnak meg: például abban, hogy küldhet-e a város közvetlenül - a helytartón át vezető köteles szolgálati út megkerülésével - követséget a császárhoz.248 Bizonyos privilégiumokat jelentett, illetve számos — nyílt vagy burkolt - gazdasági előnnyel járt együtt a metropolis-cím elnyerése, vagy a conventus iuridicus-státusz adományozása is (vö. Dig. XVII 1,6,2.)239. De ettől eltekintve, az augustusi principatus létrejötte óta nem tudunk újabb foedusról, amelyet a római állam egy görög polisszal kötött.240 Még Hadrianus sem tartotta szükségesnek, aki pedig szinte egyetlen lehetséges kegyet
