Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) II.
Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete... 7 Szakrális jellegénél fogva a tartomány autonóm közösségeinek57 egészét képviselő concilium provinciae58 egyes esetekben a keresztény hitvallókkal szembeni hivatali fellépés színteréül is szolgált, mint arról a Polykarpos-aktából is értesülünk.59 Az effajta perek előkészítésében - tisztük kötelmeit messze meghaladó buzgalmat mutatva-gyakorta a császárok helyi kultuszának őrei és letéteményesei, az asiarchések, ill. a bithyniarchéstk jártak elöl. Hatáskörük, eljárásmódjuk, valamint a kereszténységgel megvádoltakkal szembeni - egyéni - magatartásuk egyik tipikus példája lehetett a Polykarpos smyrnai vértanúságát elbeszélő iratban említett tralleisi Philippos,60 aki a Kr. u. 156/157-es-vagy a 166-os-évben61 Asia provincia tartománygyűlésének (koinori) főpapi tisztét (asiarchés) töltötte be. A tartományi városok vezető rétegének viszonyulása a római hatalomhoz A mucipalis arisztokrácia, ha alkalmanként szembe is kerül a tartományt olykor zsarnoki önkénnyel igazgató - (esetenként a közpénzek elsikkasztásával is vádolható62) „gonosz”63 - helytartóval,64 alapvetően azért mindig is lojális maradt a létének keretet adó Római Birodalomhoz. A császárban legfőbb védelmezőjét látja, és áldásnak tekinti Róma hatalmát. Az egykor sokat szenvedett, majd hosszú időn át pacifikáit Asia provincia az egymást követő princepsek uralma alatt lassan elcsendesült... Az Imperium Romanumhoz való tartozás a császárság teremtette béke és biztonság okán, s ami a mindennapokban még ennél is kézzelfoghatóbb: a Birodalom szinte egészében tapasztalható relatív jólét körülményei közepette, nagyon is megfelelőnek látszott a helyi vezetőréteg számára. Ellenérzést, a helyi hatóságokkal szembeni - nem fegyveres - zendülésekben megnyilvánuló alkalmi ellenállást, csak az alsóbb társadalmi rétegek tanúsítanak 65 A hegyes, és részben „vad” Mysia66 szülöttéből az ióniai Smyrna megbecsült polgárává lett Aelius Aristeidés példája különösen jól mutatja, hogy a korábbi nyílt, majd mindinkább szellemi térre korlátozódó ellenállást67 (a nem egyszer vallási képzetek közvetítésével megnyilvánuló oppozíciót68) az Antoninus-kori Nyugat-Kis-Ázsiában is az aktív kollaborálás váltotta fel. A biztonság vágya és a „közös” jólétből való részesedés igénye... Mindez a Rómával való együttműködés elfogadásához, majd később a császári hatalommal való együttműködés tudatos kereséséhez vezetett. A megannyi jog, jogcím és jogosultság látszatszabadságával felruházott önkormányzatú városok társadalmának közép- és felső rétegei a Kr. u. második század derekán már nem találtak semmi kivetnivalót abban, hogy szorosan együttműködjenek a római hatalom helyi képviselőivel. Számos olyan esetről is tudunk, amikor maguk a kis-ázsiai városok elöljárói kérték a római hatóságok beavatkozását olyan ügyekbe, amelyek eldöntésére a rómaiaik nem tartottak igényt69. A helytartó nyílt beavatkozásától - egy esetleges katonai fellépéssel párosuló „rendcsinálás” lehetőségétől - a helyi hatóságok azonban már nagyon is féltek. így mindent megtettek annak érdekében, hogy lokális szinten, saját eszközeikkel is képesek legyenek megoldani belső problémáikat. Az 'Apostolok cselekedetei -ben elbeszélt történet szerint (Acta App. 19,23- 40.) Asia provincia székhelyén, Ephesosban, az ötvösök zavargása során a város ‘jegyzője’ (grammateus: 19,35.) azzal a végső figyelmeztetéssel próbálta megfékezni az elszabadult indulatokat, hogy „vannak törvénykezési napok (asoraioi). és vannak helytartók, pereljenek ott egymással”. Más ügyeket a ‘törvényes népgyűlésen’ (ti.
