Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Csepregi Zoltán: Magyar pietizmus
174 Egyháztörténeti Szemle I1I/1 (2002) Csepregi őket nem tartja reform ortodoxoknak, hanem azt hangsúlyozza, hogy a vér- telen ellenreformáció nehéz éveiben képesek voltak egymás mellett, együtt dolgozni. így szolgálták a magyar nyelv művelését és az egyház építését. Ez az egyetértés viszont nem magától alakult ki. Csepregi megállapítása szerint „talán nem túlzás, ha Győrt egy átgondolt politika központjának tekintjük”, amit Szent-Iványi és Kovács Géza vizsgálatai is alátámasztanak. Győr lett a pietizmus gyülekezetépítő munkájának centruma. Ennek egyes fázisait jól mutatják a kötetben található dokumentumok. Egy tudatos, sokirányú egyházépítő program bontakozódík ki az itt közzétett iratokból. A pietista igehirdetés emlékeit nem ismerjük, a néhány ránk maradt temetési beszédből nem nagyon tudjuk rekonstruálni a pietizmus legfontosabb harci eszközét, a prédikációt. A különböző kegyességi könyvek nyomtatása a vértelen ellenreformáció századában, nem volt egyszerű. Csak gondos szervezéssel, a külföldi magyar nyomdászok segítségével sikerült magyarnyelvű irodalommal ellátni a gyülekezeteket. Nagyon sok fontos könyv, illegális kiadványként jelent meg. A győri Streibig nyomda titkos kiadványai, Orbán István hallei nyomdájának és az úgynevezett, jénai műhely”-nek a termékei, titkos kiadványok voltak. Csepregi az eddigi kutatásokat sok új eredménnyel gazdagítva mutatja be a magyar könyv történetének ezt a különös szakaszát. A pietizmus a biblikus kereszténység visszaállítását tűzte zászlójára. Bárány György egyik Gotthilf August Franckének 1747. július 14-én irt levelében ezt a belső szükséget így fogalmazta meg: „Szükséges volt tehát gondoskodnunk az ige eredeti szépségének helyreállításáról, hogy természetes édességével mindenkit meghódítson.” Ezért búcsút mondtak a káté-kereszténységnek.. Nem csak a perikópától, hanem a teljes Szentírást kezdték magyarázni, szorgalmazták az egyéni bibliatanulmányt és nem csak az istentiszteleteken, hanem a bibliaórákon is. Az ekkorra már elavult nyelvezetű Károli fordítást, igyekeztek újra cserélni. Bárány György, Bárány János és Sostaris János bibliafordítási kísérlete tanúsítja ezt. A pietizmus, válaszút elé állította az evangélikus egyházat. A pietizmus ellen szót emelő ortodoxia, támadást indított az új kegyességi gyakorlattal szemben, de a megosztottság nem volt teljes. Csepregi rámutat, hogy a két tábor között egy tevékeny, mindkét irányban jó kapcsolatokat ápoló csoport volt, akik mindkét irányzat pozitívumát igyekeztek kamatoztatni. A püspökválasztások történetei, az egyház belső, politikai csatározásai is jól mutatják, hogy a táborok nem különültek el olyan élesen, mint ahogyan ezt korábban feltételeztük. Ennek a feltárása, Csepregi egyik fontos tudományos érdeme. Ugyan csak fontos szakasza a könyvnek a tolnai evangélikusság szerveződése, ami a győri pietista missziói központ egyik jelentős munkája volt. A 200 oldalnyi forrásgyűjtemény, mely 100 levelet foglal magában, most vált hozzáférhetővé az egyháztörténeti kutatások számára. Együtt olvasva ezeket a dokumentumokat, egy átfogó kép bontakozódík ki a magyar protestáns egyháztörténetírásnak erről a fontos, kevésbé ismert korszakáról. A könyv pontos jegyzetei, irodalomjegyzéke, további segítség a munkához. A szerzőnek a további kutatáshoz sok sikert kívánunk. (Szigeti Jenő)
