Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: A balkányi jobbágy házassága, a geszterédi plébános szitkozódása és az egyházpolitika 1841-ben
164 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) állott: „Szeretitek-e egymást? Megegyeztek-e egymással? Isten titeket úgy segéljen!” Mit miután elmondtak mindketten, a leányhoz fordulva az mondá a pap: „No, te leány, megtagadtad vallásod, megtagadtad Istened, többé a templomomnak felé ne merj jönni, botránkozást szerezni híveim közt, mert oda bé nem eresztelek. Te már mától fogva ki vagy tiltva, mert én sem bé nem avatlak, sem meg nem gyóntatlak soha, sem pedig meg nem áldalak, sem ha gyermeked leszen, meg nem keresztelem, sem ha halottad lesz, el nem temetem, sem magadat, ha meghalsz, el nem temetlek.” Harmadik tanú ns. Horváth József ref. balkányi közbirtokos. Hite alatt vallja, hogy ötét Tímár János megkereste, hogy véle együtt menne által Geszterédre, t. Homonnai András úrhoz, megkérni a tisztelendőt, hogy házasulandó fiát eskettetné öszve jegyesével. De a tisztelendő azt mondá, hogy mindaddig, míg a leány a vegyes házasságról szóló tanítását meg nem hallgatja, sem ki nem hirdeti, sem öszve nem esketi. Hanem ha az nem használ, s látni fogja, hogy csakugyan veszni tért a leány, úgy majd megesketi, de ha reverzálist nem adnak, úgy nem a templomban esketi meg, nem is a házában, mert azt olyan disznókkal bemocskoltatni nem engedi, hanem kívül valahol. Azután én az öreg Tímár Jánossal kértem a tisztelendőt, hogy a menyasszonyt a szitkozódó szavaitól mentené meg, különben is minden ellenszegülése és akadályoskodása hasztalan, mert azok egymástól el nem válnak, mire a pap felindulván [...] hivatali makacssága, nagy lelki botránkozásunkra ezt mondta: „Ha csakugyan úgy meggyűlt a pendelye annak a semmirevaló lyánnak, hogy a farkot elébbvalóvá teszi a vallásánál, no majd megesketem a jövő farsangon.” Ekkor azon őszinte nyilatkozással kértük újra, hogy a jegyben járók öszveesketése, hogy ha azt meg nem fogja tenni, úgy mi felsőbb helyre folyamodunk pártfogásért. Mire azt felelte, mit bánom én, akárhová folyamodnak, ha pör lesz is belőle, eltart egy esztendeig, akkora pedig már visszaérkezik a pápától a klérus küldöttje, a Csanádi püspök, akkor osztán nem bánom, eskesse meg akár a kántorom, akár a ref. prédikátor. Kérdeztük azt is tőle, miért nem tartja meg a régi szokást a vegyes házasságban esketésben. Mire azt felelte: „Lássa, Tímár uram, ha az ember egy kertet ültet, abba a jó és hasznos plántát igyekszik nevelni és megtartani, a dudvát pedig kiirtja, ezért kell nékem is ezt tennem.” Költ, mint fent. Szúnyoghy Rudolf szolgabíró 3. Szunyogh Rudolf szolgabíró jelentése a vármegyének Hogy geszterédi római katolikus plébános s vice esperes tisztelendő Homonnai András úr sérthetetlen hazai törvényeinket azoknak meg vagy nem tartásokat, az adatokból biztosan kiszámítható igazolás szerént mintegy szabad önkényétől függőknek s talán papi hatalmához köttetvéknek tekintve s azoknak biztosító oltalmok alatt az egymást hőn szerető rokon keblű, bár különböző vallású haza polgárai egybekelésüknek gáncsokat vetve, a felvilágosodás szelíd szellemét, a vakbuzgóság kárhozatos örvényének setét fenekéről díszjelül kiemelő jelen századunkra, mely a már-már minden törvényes vallásbeli felekezetű polgárok között törvényi szeretettel egybeforró s a setét századok vérző sebeit jótékonyan behegesztő szellemi s anyagi rokonosodással méltán büszkélkedve dicsekszünk, s a setétség homályos fátyolát visszavarázsolni törekvő vakbuzgóságától s ferde nézeteitől vezéreltetve papi szent hivatalát is menynyire elundokító módon merészlette általhágni, azt az ./. alatt ide rekesztett panaszos
