Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: A balkányi jobbágy házassága, a geszterédi plébános szitkozódása és az egyházpolitika 1841-ben
160 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) erőszak, mellyel szegénynek egyedüli földi kincse, léleknyugalma, Istenével való békessége zavartatik! Imé, reménylett boldogságom helyett házasságomnak gyászos kezdete, mert szívemen égnek azon könnyek, melyek egyrészről az anyaszentegyház kebeléből kizárt, és emiatt sem az esketés előtt az áldozatban sem részesült, sem a szokott avatásra nem mehető feleségemnek, másrészről pedig gyermekök vesztét kesergő szüleinek szemeikből hullanak! Mert úgy vannak elhitetve, hogy sem feleségem, sem gyermekeim halálok történvén, eltemettetésre sem számlálhatnak. És így midőn egy akárkit felekezete iránti buzgósága oly messze viszen, hogy amiatt egy háznép boldogságában ily érzéketlenül dúlong, s magát minden törvényen felül képzeli, midőn egy lelki atya házassági szövetségünket áldás helyett törvénytelenül s önkényéből átok alá rekeszt, én legyek-e akkor az áldozat, én hordozzam-e lelkemen a büntetés keresztjét, én, aki amint mondják, egy reverzális adással mindent jóvá tehetnék? De hiszen nékem is, mint akárkinek, tulajdon hitem és meggyőződésem elidegeníthetetlen szentségem. Ezenkívül én nem ily feltétel alatt szerződtem, sőt midőn az esküvőre menvén reverzális adásra kénszeríttetném, tudván, hogy jobb az Istennek engedelmeskedni, mint az embereknek,10 az esketés elől vissza is jöttem. Úgyszintén most az esküvés után is, bár a legérzékenyebbül érdekeltetve, bár a házi nyugodalmáért minden lehető áldozatra készen, lelkem ismeretét meghazudtolhatom-é? Testi gyönyörökért születendő magzatim lelki szabadságát zálogba vethetem-é? Isten vagyok-é én, hogy a még nem is születetetteknek sorsáról rendelkezzem? Isten vagyok-é, ki egykoron gyermekeim szívét s gondolatit úgy vezethetném, hogy ne lenne okuk soha engemet, születésük napját megátkozni? Ily üldöztetésim között annakokáért, midőn a fennálló törvénynek védszámya alatt pártfogást keresve tekintetes szolgabíró úr lábai elébe borulok, azon alázatos esedezésemmel bátorkodom alkalmatlankodni, hogy törvénytelen üldözőm ellen fedezni és csekély személyemet a tek. ns. vármegye oltalma alá ajánlani méltóztassék. Mely velem közlendő s reám kiárasztandó szíves fáradozását hálás köszönetekkel vévén, maradtam tekintetes szolgabíró úrnak alázatos kész szolgája, iljú Tímár János adófizető Balkányban, 9. febr. 1841. 2. Tanúvallomások a házassági áldásmegtagadás ügyében 2.1. Id. Tímár János Az 1841. évi febr. hónap 13-án Balkányban kivett ön-vallomás. Kinek hívnak s.a.t? Tímár Jánosnak, 66 éves balkányi lakos, ref. vagyok. Mi a panaszod? A fiam, Tímár János házassági életre kívánván lépni Jakab Erzsébettel, miután köztök a szokott módoni jegyváltás megtörtént, megkértük tisztelendő Homonnai András geszterédi alesperest, hogy szokott módon hirdesse ki őket. Ki is ezen kérésünkre világosan megmondá, hogy addig ki nem hirdeti, míg elébb vagy négy tanítást a leány 10 Bibliai utalás: Csel. 5,29.
