Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: A balkányi jobbágy házassága, a geszterédi plébános szitkozódása és az egyházpolitika 1841-ben
Kalászatok A balkányi jobbágy házassága, a geszterédi plébános szitkozódása és az egyházpolitika 1841-ben A reformkorban rendkívül heves politikai viták középpontjába került az 1791/ 26. te. 15. §. értelmezése, mely a vegyes házasságok ügyét volt hivatott rendezni. (Ennek értelmében protestáns és katolikus felekből álló jegyespár csak katolikus pap előtt köthetett házasságot, ugyanakkor utóbbi semmilyen módon nem akadályozhatta annak törvényes megkötését. Amennyiben a vőlegény katolikus volt, a törvény előírta, hogy a házasságból születő mindkét nemű gyermekek katolikusok legyenek, ha az apa protestáns volt, lehetővé tette, hogy a fiúgyermekek követhessék apjuk vallását.) Hozzávetőlegesen az 1830-as évekig jelentősebb konfliktus nem is származott ebből a szabályozásból, jóllehet, a katolikus egyház mindent elkövetett, hogy a vegyes házasságok esetén a protestáns felet kötelezvény (reverzális) kiállítására kötelezze. Az 1832-36. évi országgyűlésen színre lépő reformellenzék egyházpolitikai programjának megfogalmazására épp a vegyes házasságok akadályozásával, valamint az áttérések szabadságának korlátozásával kapcsolatos protestáns kifogások adtak lehetőséget. Scitovszky János rozsnyói (majd később pécsi) püspök pásztorlevele, a kölni érsek és a porosz állam között kibontakozott konfliktusok „begyűrűzése” után a felekezetek törvényes egyenjogúságát követelő liberális valamint a konzervatív egyházi álláspont összecsapását közvetlenül 1839 márciusában Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök körlevele idézte elő. Ebben Lajcsák — alkalmazkodva a pápaság által is szorgalmazott gyakorlathoz - papjainak megtiltotta a vegyes házasságok megáldását abban az esetben, ha a protestáns fél nem ad reverzálist. Ilyen esetekre az ún. passiva assistentia gyakorlatának alkalmazását írta elő, vagyis azt, hogy a pap nem megáldotta, hanem csak a templomon kívül, hivatalos egyházi öltözet (stóla és karing) nélkül tudomásul vette a házasság megtörténtét. A nemsokára összeülő 1839-40. évi országgyűlésen az ellenzék Deák Ferenc vezetésével egy új - liberális szemléletű - egyházpolitikai törvény elfogadtatását, valamint Lajcsák és Scitovszky megbüntetését követelte a törvénytelen és az emberek magánéletbe súlyosan beavatkozó főpapi magatartás ellen. 1840 májusában ugyanakkor az uralkodó (ellentétben más liberális, polgári követelésekkel, például a jobbágyok önkéntes örökváltsága, a gyáralapítás szabadsága, a politikai foglyok szabadlábra helyezése stb. ügyeivel) nem kívánta a megtárgyalt vallásügyi törvényt szentesíteni. Alighogy véget ért az országgyűlés, a Pozsonyban tanácskozó püspöki kar - látva, hogy a polgári jogegyenlőség egyházpolitikai programja is a megvalósulás küszöbére lépett - az „ellentámadás” mellett kötelezte el magát: egyrészt döntést hoztak Lonovics József Csanádi püspök Rómába küldéséről, hogy a pápa tekintélye
