Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat) I.
14 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) Az önkormányzatú városok „szabadsága” és „önállósága”: az önállóság korlátái E kétfogalom: „szabad” és „önálló” a klasszikus görög polis egyik legfőbb ismérve volt. A Kr. u. II. században azonban e városok hajdani szabadságának már csak az árnyéka és a neve maradt meg,170 bár a „szabad varossal”, mint a provincián belüli eltérő jogállású városok egyik kategóriájával forrásainkban továbbra is találkozunk. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a városok önállósága terén. A belső igazgatásában önállósággal (autonómia) rendelkező keleti görög poleis a központi kormányzattól vagy a tartományi helytartótól való függetlensége a korban mindinkább látszólagossá vált. Helyi jelentőségű és a közösség egészének szolgálatában álló testületek létrehozása is - így például a városi tűzoltóság felállítása, vagy önsegélyző egyesületek (eranus) alapítása — akárhányszor áthághatatlan akadályokba ütközött (vö. Plin. epist. X,33-34. és 92-93.). Fürdők, színházak, vízvezetékek, vagy akárcsak új gymnasion építésének engedélyezése a leégett helyén - mindez a római hatóságok, a császár vagy a császár megbízása alapján eljáró helytartó hatáskörébe tartozott. Bithynia-Pontus tartomány helytartójaként az ifjabb Plinius beavatkozik a nikomé- diai vízvezeték építésébe, amelyre már eddig is hatalmas összegeket vesztegettek. Plinius attól tart, többet is költenek még, ám megint csak hasztalanul. Nikomédeia lakói — jelenti ki a tartományba küldött legátusa az uralkodónak - „hárommillió- hdromszdztizennyolcezer sesteriust fordítottak vízvezeték építésre,171 ami máig befejezetlen, félbemaradt, s részben széthordták; egy másik vezetékre kétszázezret folyósítottak. Azonban ez is félbemaradt úgy, hogy újabb beruházásra van szükség, hogy vizük legyen, pedig már annyi pénzt eltékozoltak.’ (epist. X 37,l.)172. A császár válaszában elrendeli a vízvezeték megépítését, egyúttal utasítva a helytartót arra, vizsgálja ki, hogy kinek a hibájából vesztegettek el annyi pénz Nikomédeia polgárai. Ha ugyan hiba történt! A jövőre nézve mindenképp meg kell akadályozni - így rendelkezik Traianus -, hogy a kölcsönös meggazdagodás érdekében csalárdul öszszejátszva, hol belekezdjenek egy vízvezeték építésébe, hol pedig felhagyjanak azzal a nikomé- deiaiak {ne, cum inter se gratificantur, et incohaverint aquae ductus et reliquerint: Plin. epist. X 38,2.). Rosszul gazdálkodtak a közpénzekkel, vagy nyilvánvalóan csalást történt? Ennek kiderítése - a helyi közösség önállóságának újabb korlátozásával - a város pénzügyeinek rendbetételére a központi kormányzattól ad ordinandum statum liberarum civitatium (Plin. epist. VIII 24,2.) kiküldött curator feladata volt. Az elvi önállóság két tény leges korlátja a korrupció és a túlköltekezés. Egy neuralgikus pont: a városok pénzügyei Néhány példa alapján már láthattuk, hogy a belső igazgatásukban önállósággal rendelkező keleti görög városok a központi kormányzattól való függetlensége mennyire látszólagos volt. Különösen érvényes ez pénzügyi önállóságuk terén.173 Az egyes régiók egymással versengő városai -Asiaban küln. Smyrna és Ephesos, Bithyniaban pedig mindenekelőtt Nikaia és Nikomédeia174 - presztízs és egyéb okok- ”.>ól ugyanis gyakorta túlköltekeztek;175 felborítva a város mindenkor kényes pénzügyi egyensúlyát176 a közművek, középületek, ill. általában véve a közösségi célú szolgáltatások terén. A hanyag vagy hűtlen vagyonkezelés (vö. Plin. epist. X 38,6: ne ... publica pecunia ... male collocetur) megannyi esete177 mellett gyakori volt a korrupció is178 - a vezető rétegen belüli rokoni kapcsolatok, vagy a más jellegű (közös vállalkozásokon vagy érdekazonosságon alapuló) összefonódások egyik nyilvánvaló következményeként.179
