Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári Házsongárdi temetőben

138

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

református püspöktársa, Nagy Károly szomszédságában. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy Varga elsősorban tudós volt, a püspökségről is az egyetemi katedra kedvéért mondott le. A 20. század világi unitárius nagyságai közül Gálffy Zsigmond kollégiumigazgatót az egykori városi díszsírhelyek egyikén helyezték nyugalomra, Tóth Kálmán könyvtárigazgatót, Szentmártoni Kálmán gimnáziumigazgatót és Símén Dániel teológiai tanárt a Fekete-sírkertben, Pálffi Mártont, az új, 1924-ben elkészült unitárius énekeskönyv szerkesztőjét pedig a II/B. parcellában, ahol amúgy alig akadnak unitárius sírok.

Erdély huszonhetedik és huszonkilencedik unitárius püspökét, Kiss Eleket, illetve Erdő Jánost pedig a napjainkra egyetlen egyházi és „magyar” kézben maradt temetőrészen, a lutheránus sírkertben temették el. Az 1918-as közhatalom-váltást követően egyébként is számos unitárius temetkezett a 20. század végére „ökumenikus magyar temetővé” váló lutheránus sírkertbe. Voltak köztük teológiai tanárok, mint Csifó Salamon, Rostás Dénes, Lőrinczi Mihály vagy Izsák Vilmos; lelkész-írók, mint Ürmösi Kálmán vagy Raffaj Zsigmond; kollégiumi tanárok, mint Abrudbányay Sándor, Vass Domokos és Hadházy Sándor; vagy legutóbb, 1998-ban Gyarmathy Árpád főgondnok.

A Házsongárdi temetőből került a kolozsvári unitárius templom kertjébe az 1637-ben meghalt főbíró, Tolnai János tumbája (1929-ben), a templom előcsarnokába pedig a kolozsvári lengyel unitáriusok első, 1691-ben elhunyt lelkésze, Lachovius (Lakovszky) András ereszes sírköve (1885-ben).1 11 30 A két esemény a szükségszerű felekezeti pantheonizáció jellemző formáját mutatja, két hasonló, speciális helyzetben: amikor a temetői adminisztráció elrendelte felszámolás elől az egyházközség szellemi centrumába, mint utolsó mentsvárba kell menekíteni a város és az Unitárius Egyház évszázados emlékeit.

Függelék

Az erdélyi Unitárius Egyház püspökei (1566-1996)

1. Dávid Ferenc (1566-79)

2. Hunyadi Demeter (1579-92)

3. Enyedi György (1592-97)

4. Kosa János, várfalvi (1597-1601)

5. Thoroczkai Máté (1601-16)

6. Radeczki Bálint (Radecius) (1616-32)

7. Csanádi Pál (1632-36)

8. Beke Dániel, sepsiszentgyörgyi (1636-61).

9. Járai János (1661)

10. Koncz Boldizsár, nagysolymosi (1663-84)

11. Márkos Dániel, szentiványi (1684-89)

12. Bedő Pál, bölöni (1689-90)

13. Nagy Mihály, kövendi (1690-92)

14. Gergely Mihály, homoródalmási (Almási) (1692-1724)

15. Pálffi Zsigmond, várfalvi (1724-37)

16. Szentábrahámi Lombárd Mihály (1737-58)

17. Ágh István, sepsiszentkirályi (1758-86)

18. Lázár István, nagyajtai (1786-1811)

19. Körmöczi János P., nagyajtai (1812-36)

20. Székely Miklós, ótordai (1836-43)

21. Székely Sándor, aranyosrákosi (1845-52) [1852-61: az interregnum.]

22. Kriza János (1861-75)

23. Ferencz József, kilyéni (1876-1928)

24. Boros György (1928-38; lemondott; meghalt 1941)

25. Varga Béla (1938-40; lemondott; meghalt 1942)

26. Józan Miklós (1941-46)

27. Kiss Elek (1946-71)

28. Kovács Lajos, fiátfalusi (1972-94)

29. Erdő János (1994-96)

30 Vö. Herepei, 1988. 203-207., 383-385. p.