Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári Házsongárdi temetőben

134 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) közösségi összefogásból” — írta B. Nagy Margit.19 Kagerbauer tervezte a közvetlenül az unitárius temetőrész felett nyugvó, református Debreczeny Márton - bányamér­nök, költő és 1849-es miniszteri biztos - mára tönkretett síremlékét is, mely így formailag az unitárius sírok szerves folytatása. Hogy a három síremlék szimbolikus jelentősége, a reprezentáció igénye túlnőtt a felekezeti határokon, igazolja az is, hogy az 1850-es években gróf Mikó Imre református főgondnok mind az unitárius Barra, mind a református Debreczeny síremlékére nagyobb összeget áldozott.20 Ki kell emelni - mivel általános magyarországi temetkezéstörténeti tendenciára világít rá -, hogy a Kagerbauer készítette 19. század közepi síremlékeken az architek­túra jelentősége jóval felülmúlja a plasztikáét, s az elhunytat bemutató portré - amely mind Bölöni Farkas, mind Barra síremlékén megjelenik — alárendelt szerepet játszik a tömegével és farag ványaival reprezentáló oszlophoz képest.21 A kor jellegzetes, a német nyelvterület temetkezési kultúrájának hatását mutató neogótikus síremlékein — Kagerbauer kolozsvári és tordai művei a típus legszebb fennmaradt példái közé tartoznak - a figuralitás szerepe másodlagos, és elsősorban az architektúra lényegi eleme, az oszlop biztosítja a szimbolikus jelentőség megfelelő formai kinyilvánítá­sát. Változást, előbb Budapesten, majd Kolozsvárott is az 1880-as és 1890-es évek hoztak: a síremlékeken túlsúlyba került a figuralitás, az architektúra fokozatosan a plasztika talapzatává vagy hátterévé minősült át és az áttételes, finom építészeti szimbolizációt felváltotta a jóval közvetlenebb szobrászati szimbolizáció. A sírem­lék így funkcionálisan az emlékmű felé mozdult el, s a funerális építészet feladata egyre inkább a monumentalitás biztosítására korlátozódott. Mindez elsősorban az emocionálisan erőteljesebb latin, főként az itáliai temetkezési kultúra előtérbe kerü­lésével, az eklektika divatjával, valamint az egyre költségesebb síremlékek állítására való lehetőséggel függött össze.22 Ahogyan Bölöni Farkas Sándor, úgy Barra Imre síremléke is országosan ismert alkotássá vált. Elkészülte után, 1856-ban Kőváry László mutatta be a kor legnépsze­rűbb, Pest-Budán szerkesztett képes hetilapja, a Vasárnapi Újság lapjain, leghíre­sebb ábrázolása pedig 1864-ben jelent meg Hunfalvy János „történelmi és helyirati” műve harmadik kötetének illusztrációjaként, mint a Kolozsvárt bemutató négy acél­metszet egyike 23 Míg Bölöni Farkas Sándor síremléke elsősorban a reformkori tradíciók képviselői számára ruházódott fel többletjelentéssel, addig Barra I:nréé - bár ő maga a reform­korban tevékenykedett, sőt, az 1831-es kolerajárvány, melynek leküzdése révén neve ismertté vált, a reformkor egyik közvetett előzménye volt - az abszolutizmus elleni civil tiltakozás egyik erdélyi jelképévé vált. Ennek okát elsősorban nem is a síremlék 19 B.Nagy Margit: Kagerbauer Antal és a romantika építészete Erdélyben. In: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977. 87. p. Szerinte azonban a Bölöni Far­kas-síremlék esetében Kagerbauer szerzősége nem bizonyos. 20 A temető Mikó-mauzóleuma, amely gróf Mikó Imre 1849-ben elhunyt felesége részére épült, szintén Kagerbauer méve. 21 Vö. Nagy Ildikó: A műfajok hierarchiája a historizmus szobrászatában. In: Zádor Anna (szerk.): A historizmus művészete Magyarországon. Bp., 1993. 118. p. 22 Vö. Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető másfél évszázada. In: Budapesti Negyed, 1999. 2. sz. 3-126. p. (továbbiakban: Tóth, 1999.); 18. p. 23 Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben történelmi és helyirati szöveggel. Második szakasz: Erdély. Darmstadt, 1864. „A kolosvári temető” című kép a 12-13. oldalak között található (Ludwig Rohbock rajza alapján metszette G. M. Kurz).

Next

/
Thumbnails
Contents