Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Latorcai Csaba: Katolikus főpapok munkája az országgyűlés felsőházában 1927-től a Bethlen-kormány bukásáig
124 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) csak a mezőgazdaság fejlesztését támogatta komolyan. Felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdaság és az ipar ma már szoros összefonódásban működik. Nem ért egyet a javaslat VI. fejezetével abban, hogy a kisipar fejlesztését kezeli prioritásként. Hiányolja a kormány részéről a kisipar hitelkeretének bővítését, és annak a közóhajnak ad hangot, hogy csökkentsék a kisipari adót, vagy legalább a kisipari forgalmi adót tegyék egyfázisúvá. Hangsúlyozta, hogy a kisipar fejlesztése szociális szempontból is rendkívül fontos. Beszédében a kisipar megfelelő támogatásának szükségességét a Zsolnay és más kisipari tevékenységből világhírűvé vált vállalatok példájával indokolja. Az iparfejlesztésre nem megfelelő alap az iparosiskolák felkészültsége, ezért ezen is változtatni kell. Fontos lenne ezek mellé az iskolák mellé tanműhelyeket is telepíteni. Felszólalásában kitért az iparos tanoncok megfelelő nevelésének szükségességére is, mint a hosszútávú iparfejlesztés sikerének zálogára. Befejezésül XIII. Leó pápa Rerum Novarum című enciklikájában foglaltak megszívlelését ajánlotta képviselőtársainak és a kormánynak. Búd János kereskedelemügyi miniszter egyetértett Kolossváry Mihály felszólalásával, és biztosította, hogy — mint ahogy eddig is - ezentúl is egyenlően kezeli tárcájának két területét, az ipart és a kereskedelmet.79 Az 1931. június 6-án szombaton tartott 102. ülés volt a ciklus utolsó ülése. Felolvasták a kormányzó országgyűlést feloszlató kéziratát. Ezt követően Kolossváry Mihály az összes felsőházi tag nevében mondott köszönetét Wlassics Gyula elnöknek és minden választott tisztségviselőnek négy éves munkájáért, melynek köszönhetően a felsőház olyan munkát tudott végezni, mellyel visszaszerezte a társadalom minden részében a tekintélyt és a bizalmat.80 Az országgyűlés feloszlatásával és az új választásokkal gyakorlatilag véget ért Bethlen István sokéves kormányzása. A Bethlen-kormány leváltásáról és a Károlyi Gyula vezette új kormány megalakulásáról augusztus 28-án tájékoztatták az új felsőházat.81 Függelék 1. A visszaállítandó második kamaráról először a volt főrendek kezdtek vitát a kormányzattal, mely nyilvánosságot is kapott a Főrendek emlékirata az alkotmányreform tárgyában című műben. A kormányzat 1920-ban azért nem támogatta a főrendiház visszaállítását, mert a tagság nagy részét adó arisztokrácia nyíltan legitimista volt. Ld. Magyar Országos Levéltár. K 26. (= Miniszterelnökség iratai.) 1920-lfI. 2803.; Pesti Hírlap, 1920. január 30.; Magyarság, 1925. március 3.; Püski levente: A magyar felsőház története, 1927-1945. Bp., 2000. 14. p. Ám a provizórikus alkotmányként kezelt 1920/1. te. i.§ előírja, hogy a főrendiházat át kell szervezni, és fenn kell tartani. Ld. Benedek S.: A főrendiház szervezeti kérdései. In: Jogállam, 1920. 409. p., Ferdinandy L.: Az országgyűlés reformja. In: Magyar Kultúra, 1925. 234. p.; Kardos J.: A Szent Korona-tan története. 113-116. p.; Ruszoly József: A törvényhozás intézményi alapjai az ellenforradalmi korszakban, 1919-1944/45. In: Pölöskei Ferenc - Ránki György (szerk.): A magyarországi polgári államrendszerek. Bp., 1981. 470-505. p., 472. p.; Túri B.: Mai közjogi berendezkedésünk története. 34-38. p. Ettől kezdve a vita alkotmányjogi és politikai síkon mozgott tovább. A jogászok két táborra 79 Felsőházi Napló, VI. 241-267. p. A javaslat 1931/21. tc.-ként került kihirdetésre. 80 Felsőházi Napló, VI. 269-270. p. 81 Ez az új felsőház 5. ülésén történt, ám addigi üléseken gyakorlatilag csak a tisztségviselők és a bizottsági tagokat választották meg, érdemi munka még nem történt. Felsőházi Napló, 1931- 1936. I. 1-40. p.
