Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Latorcai Csaba: Katolikus főpapok munkája az országgyűlés felsőházában 1927-től a Bethlen-kormány bukásáig
116 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) tességes felkészülést, és rendkívül leterheli a tanárokat. Rosszallja, hogy a tanárok csak 40 év után, és nem 35 év után jogosultak a teljes nyugellátásra.30 A június 2-án tartott 9. ülésen Glattfelder Gyula a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról szóló törvényjavaslat általános vitájához szólt hozzá. Üdvözli a javaslat szándékát, ám soknak tartja a felsőoktatásban tanulók létszámát. Határozati javaslatot terjeszt be, hogy a felsőház a közalkalmazottak gyermekei számára az 1 millió pengőt tanulmányi ösztöndíjul azzal szavazza meg, hogy ugyanakkora összeget kíván felvétetni az 1928/29. költségvetési évtől kezdve az állami költségvetésbe minden társadalmi osztálybeli szegény és kiváló előmenetelő tanulók tehetségvédelmi ösztöndíjai számára. Bethlen István miniszterelnök válaszában egyetértett a javaslattal, de korainak tartotta az 1928/29-es költségvetési évet, mint az ösztöndíj kiosztásának első évét. Galttfelder Gyula elfogadja a miniszterelnök válaszát, így a felsőház évmegjelölés nélkül fogadja el a beterjesztett határozati javaslatot.31 A június 20-án tartott 11. ülésen Wlassics Gyula elnök felhatalmazást kapott Csernoch János bíboros hercegprímás 75. születésnapja alkalmából történő üdvözlő levél megírására. A nap végén Wlassics Gyula elnök fájdalmas hírről számolt be. Meghalt Hám Antal piarista tartományfőnök, a felsőház tagja. Emlékező mondataiban a magyar pedagógia egyik nagytekintélyű alakjaként jellemezte. A Ház felhatalmazta az elnököt, hogy a kegyeleti intézkedéseket tegye meg.32 Az 1927/28-as év költségvetésének tárgyalásában június 22-én, a 13. ülésen Révész István szólalt fel. Örömét fejezte ki, hogy a kormány az alföldi oktatás felzárkóztatását elősegítő intézkedéseket kiván tenni. Kéri a kultuszminisztert, hogy támogassa a süketnémák helyzetének javítását, és segítse elő tanáraik szociális helyzetének jobbítását is.33 Szintén a költségvetéshez szólt hozzá Mátrai Rudolf június 24-én, a 15. ülésen. Fontosnak tartja az oktatás fejlesztését, mert hiába írja elő 60 éve törvény a kötelező népoktatást, mégis a lakosság nagyrésze analfabéta. Ezért -véleménye szerint- a költségvetés legfontosabb tétele az a 20 millió pengő, amelyet a kormányzat a tanyai oktatás fejlesztésére irányoz elő. Kifogásolja a középiskolai tanárok anyagi helyzetét. Kéri, hogy a cserkészfoglalkozásokat számítsák bele a tanár-vezetők óraszámába, mert rendkívül komoly feladatot lát el a cserkészet az ifjúság nevelésében.34 A következő napon tartott 16. ülésen Wolkenberg Alajos szólalt fel. Sokallja a dohánytermékek adóját, és a honvédelmi tárca dotációját. Panaszt tesz a román és cseh követség vízumügyintézése kapcsán. Neheztel, hogy a volt magyar területekre nem engedik be a magyar szellemi termékeket. Kevesli a Pázmány Péter Tudomány- egyetemre eső költségvetési tételeket. Úgy véli, amikor a teljes költségvetés 10%-a esik a vallás- és közoktatásügyi tárcára, ez megengedhetetlen. Az egyetemre eső tétel nem teszi lehetővé az alkalmazottaknak járó fizetés kiutalását sem. Az előtte szóló Zichy Aladárral szemben nem támogatja, sőt ellenzi a liberalizmust, mint hivatalos ideológiát. Alátámasztásul a válások számának növekedését hozza példaként. Ám nem csak a liberalizmustól kell óvakodni, hanem minden szélsőségtől, így a fasizmustól is.35 30 Felsőházi Napló, I. 95-116. p. A javaslat 1927/12. tc.-ként került kihirdetésre. 31 Felsőházi Napló, 1. 117-140. p. A törvényjavaslat 1927/14. tc.-ként került kihirdetésre. 32 Felsőházi Napló, I. 153-173. p. 33 Felsőházi Napló, I. 207-209. p. 34 Felsőházi Napló, I. 292-294. p. 35 Felsőházi Napló, I. 317-322. p. Az 1927-28. évi állami költségvetésről szóló törvény 1927/11. tc.-ként került kihirdetésre.
