Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság

106

Egyháztörténeti Szemle II1/1 (2002)

mazó filozófia? Az érzékenységeket baconi szemlélettel tárgyaló comeniusi felfogás nehezen egyeztethető össze a Tiszta ész kritikája szemléletével, s az érzékenységek ilyetén revíziója egyfajta negatív reakció volna Kant tételeire? (Ez esetben az a ritka eset állna elő, hogy az Orbis pictus egy kiadása gyorsan reagál a kor változásaira...) Vagy egyszerűen egy bonyolult és kevéssé tisztázott kérdést ki akartak hagyni egy alapvető ismereteket tárgyaló könyvből? Persze az is lehet, hogy az egésznek sokkal egyszerűbb, gyakorlati magyarázata van... vagy esetleg nincs semmilyen mély értelmű magyarázata.

Azonban ennél mélyebb változások is végbementek az Orbis pictus antropológiájában. Comenius még szinte mint árnyékot fogalmazta meg az ember lelkét. A szöveg szerint „A lélek a testnek életje, egy az egészben; csak nyersető (élesztő) a palántákban (földjövéseben); egyszersmint érzéken az állatokban, és okos az emberben. Ez áll háromban: először az észben, (okosságban) avagy értelemben a melly által megisméri és megérti a jót és a rosszat (gonosza), vagy a valóságost (igazat) vagy a tettetést; Az-után az akaratban, mellyel meg-választya és kiván- nya avagy meg-veti és utállya az meg-ismért dolgot; Harmadszor az elmében, mellyel indúl (tusakodik) az el- választott jó után: avagy távoztattya az meg-vetett gonoszt. Innád ered az reménség és a félelem a kívánságban és meg-útálásban (el-irtózásban). Innéd vagyon a szeretet-is és az öröm az haszony-vitelben. De az harag és fájdalom a szenvedésben. A dolognak igaz meg-ismerése: tudomány, a hamis vélekedés: tévölgés és gyanakodás.” (Ld. 21. sz. ábra.) A kép asszociációs lehetőségei roppant tágak kezdve az „árnyéklélektől” és annak klasszikus megfogalmazásaitól Platón barlanghasonlatának visszhangján át s Dantén keresztül egészen a lélek-árnyék bibliai56 metaforáiig. (Kérdés azonban, hogy menyire relevánsak ezek az asszociációk.) A következő kiadásokban nem voltak megelégedve a kép megformálásával s 1769-ben egy teljesen más megjelenítéshez folyamodtak — a szöveg alapvető tételeinek megtartása mellett. (Ld. 22. sz. ábra.)

(21. ábra) Az Ember lelke, 1669

56 Pl. IKrón 29,15: „Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.” Zsolt 144,4: „Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.” Jób 10,21: „Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe...” Leginkább azonban a lélek-funkciók felsorolásához az alábbi igevers illik, mintegy kontrasztként: Zsolt 39,7 „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” Valamint Préd 6,12: „Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?”

(22. ábra) Az Ember lelke, 1772