Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Mózessy Gergely: "Egyedül Kossuth szava parancsolt…" - Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről
Recenziók 155 nem a korábbi, diákköri versezetek, pedig a katalógus diákjainak ötödétől maradt fenn legalább egy nagyobb lélegzetű munka, ami igen jelentős szám. A hangsúlyeltolódás annak köszönhető, hogy a szerző a fellelhető történeti adatok összegyűjtésére törekedett, nem azok értékelésére, így az irodalmi művek többnyire csak az RMK-számukkal szerepelnek az Adattárban, míg a szerző a kapcsolattörténet összeállítására törekedve a prelimináriák adatait szedte rendbe. Az eligazodást segíti a kötet végén található hely- személy- és disputációs mutató, bár néhol a latin nevek átírásában estek fogyatkozások. A fenti két füzet több tudományág kutatóját (teológia, irodalom, néprajz, történelem) ösztönözheti a 17. századi gondolkodók munkáinak elemzésére. A második számú füzet a teljesség igénye nélkül hívja fel a figyelmet olyan adatokra, melyek a részdiszciplinák számára eddig is adottak voltak, de nem kerültek a figyelem középpontjába (hely- és iskolatörténet, peregrináció-kutatás, irodalomtörténet). A Harsá- nyi András alapítvány 2. és 3. számú kiadványainak nem titkolt célja volt, hogy ösztönzően hassanak a további kutatómunkára. Ez igen jogosnak látszik, elég csak a téma eddigi partikularitására, mellőzöttségére gondolni. Martonfalvi professzor hatástörténeti szerepe a jelenlegi kutatások számára már talán nem kétséges, azonban a tanítványi körének és a 17. század végi debreceni református szellemiségnek a vizsgálata még továbbra is várat magára. (Csorba Dávid) „Egyedül Kossuth szava parancsolt...” — Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről. Közreadja: Zakar Péter. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2001. (Dél-alföldi Évszázadok 16.) 241 p. A kerek évfordulók mindig komoly konjunktúrát jelentenek egy-egy történelmi időszak kutatásában. Nem volt ez másként a forradalom és szabadságharc évfordulói kapcsán sem. Az 50. jubileum a megtorlást is levezényelő uralkodó személye miatt politikailag kissé feszélyezett légkörben folyt, és tulajdonképpen csak a millenniumi ünnepségek nemzeti mítoszteremtésének világát vitte tovább. A 100. évfordulót kisajátította magának az aktuálpolitika, így bizonyos aspektusok feltárására nem kerülhetett sor. A közelmúlt 150. évfordulója immár kellő távlatból a szakszerű feldolgozást tehette lehetővé. Különösen rá
