Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára
Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára 93 la nem kaptak tért. A via salutis terminológiáját nem is érintette, bár az evangéliumi élet példájaként idézett erkölcsös életű Kálvin nem is javallottá azt. A változtatás igénye mellett elsikkadt az emberre figyelés, és csak a kemény hangú dörgedelmek maradtak. Élete vége felé azonban ez az arányosság is kezdett eltolódni: egyre inkább leszűkült a köre a hasznoknak, és a jelölt, általában 3 haszon (tanítás, feddés, intés) kifejtettsége is megsínylette ezt.66 A tanítás szűkszavú exegézissé szorult össze, az intés gyakorlatilag elszíntelene- dett, egyedül a feddés őrizte meg addigi funkcióját, de már módosult formában. A másik két haszon felvette a feddés különböző elemeit: pl. a Tanító Haszonban „Vétek-sor”, az Ellenvetések cáfolása és az Igazság megállatása egyaránt megtalálható, holott ezek homiletikailag nem összetartozó elemek (Öb. II. és VI. préd.). A 10 parancsolat megállatása korábban a Tudomány Okaihoz tartozott {Ht.), később már egyenesen a Magyarázat, sőt a Tanító Haszon részeként egy prédikációban kétszer is felhasználásra került {Öb. I. préd.). A prédikációk gyakorlatilag Hyperius rendszerének segítségével leírhatók: az egyes részek leszűkültek mind tematikai, mind formai szinten. Összegzés Szentpéteri István a puritán szellemi hagyományokat ápoló debreceni iskola növendéke, de beszédei egy témát ölelnek fel csak, a bűnök világát. A tematikai egysíkúsodás együtt járt a homiletikai formák egyszerűsödésével. Az általánosan használt kézikönyvek mozgósítása és a népnyelvhez való alkalmazkodás is ezt erősítette fel. A puritán tanulmányok ellenére a praxis során alkalmazott retorikai eljárások és exemplumkészlet sem a puritán lelki czirkálások üdvútját definiálta, hanem az egyszerűbb, feddő- ző, népi ihletésű beszédmódot. A feddőző beszédek törekvése, hogy kijelölje az ördög rabságában élő és az istenfélő ember életútját, úgy tűnik, csak félsikert hozott. A lelkipásztor tanultságát bizonyítja az is, hogy a 20 év alatt mintegy 2000 egyházi beszédet írt, ami szorgalmas, ügybuzgó emberre volt jellemző a korban. Művei nagyrészt kéziratban maradtak és elvesztek; gyakori helyváltoztatásai mögött toleranciájának, alkalmazkodóképességének bizonyos mértékű hiányosságát is feltételezhetjük. Szentpéteri István prédikációinak hangnemét az aránytévesztés formálta: a mores mellett eltörpült a pietas erénye. 56 56 Ös. esetében még 6, Tp. kötetnél 5 haszon található, a kéziratos kötet 7 prédikációja közül csupán 2 tartalmaz 4 hasznot (egy apró cáfolást és egy hasonló méretű rá-intést), a többi mind leírható a Hyperius-iéle sémával (Tanítás-Feddés-Intés). Az ususok számadatai is ezt támasztják alá: T(10) R(4) F(8) C(2) E(5) I(7+1-Ri). Sőt: T-C, R-F, E-I aránya 1:1.
