Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

92 Egyháztörténet! Szemle II/1 (2001) telenkedik s ocsmánykodik) a szószerkezetekig (illyen csavargást-is gondol, takargattya az ö bélpoklosságát im illyen burockal-is, támo- gattya ezzel-is büdös száját). A viták retorikai felépítése is láthatólag kötött: (1 — T) a Tétel kimondása és megrontása részenként vagy defi­níció szerint történik; majd (2 — F) az Igazság megállatása következik bibliai locusok és neves auctorok szerint. Az Occupatio és az Indokok ismertetése invariábilis forma; (3 — I) a sort az intő jellegű megszólalá­sok zárják: óhaj (0, bárcsak), tanács (Olvasd meg) vagy ítélet (Ördög­től vagy) formájában. A keretek bővülése két módon történt: egyrészt a halmozás, másrészt pedig a spirális szerkesztés segítségével. A dialó­gusok a kötetek folyamatában szemlélve szerkezetükben nem, csak ter­jedelmükben változtak, magukkal hozva számos fontos kordokumentu­mot, melyek a kor életmódját, ízlésvilágát és gondolkodásmódját egy­aránt jellemzik. A későbbi prédikációk esetén figyelhető meg az a folyamat, miként alakult ki a beszédek nyelvi alapformája. Jellegzetes kései formai je­gyek közé tartoznak a külső szerkezeti elemek: a kezdő („In nomine Domini laxabo rete!” — gyógyító ige az Újszövetségből) és záró fohász („Praedicare nihil aliud est quam derivare in nos furorem populi.” — Luther szavajárása, Ob.), a homiletikai részek ismétlődő elemei a beve­zető illetve a feddő jellegű mondatokban („Feddés és dorgálás: Fekete szénnel jegyzi meg az Istennek Lelke”; „Méltán kiált hát Isten nekik Jajt”; „De mivel nincs ollyan hamis ügy, amelynek ne volnának párttar­tói”; „Meg-vásárlék Ugri Uram Ellenvetéskéivel” (Tp.); „Akkor állattya a Tabacco-helluo / Füstös Bátyánk annak szabados voltát, a’mikor a’ Borjúk fen az égben szárnyokon repülnek; vagy mikor a’ Szarvasok azon levegő égben járván legelnek, még pedig Februáriusnak 31. nap­ján” (Öb.)] „Aki fertelmes, légyen ezután is fertelmes” Jel. 22:11). Egyrészt teljesen egyértelműnek tűnik, hogy bizonyos igehirdetői gyakorlat után a lelkipásztornak kialakul a saját retorikai alapkészle­te, s ez más szerzők esetén is kimutatható, miként használta fel koráb­bi beszédeinek tanulságait, szófordulatait.56 Másrészt viszont itt a szer­kezeti elemek oly mértékű konzerválódásának lehetünk szemtanúi, hogy ez felveti a kérdést: a beszédek könnyebb és gyorsabb szerkeszté­sen túl más indoka is lehet a fentieknek. Szentpéteri István a belső em­ber megváltoztatása helyett csak a külső eseményekre figyelt, így a pu­ritánok lelki mélységeket feltáró, lelki önvizsgálatot hirdető intései ná- 55 55 Debreceni Ember Pál kéziratos köteteiben nyomon követhető, hogy különböző ki­fejezéseken, rövidebb-hosszabb szövegrészeken (fabula elmondása, imádságok ese­tében) túl akár egész prédikációkat is átültetett más szolgálati helyén elmondott igehirdetésébe. Ld. Szent Siklus. Kolozsvár, 1700. 506sq; Losonc, 1699 — Kt. 262: 193sq (Hotyka, 1694).

Next

/
Thumbnails
Contents