Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy eltűnt prédikáció margójára

90

Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001)

esetében) stilisztikai és homiletikai értelemben vett szétválása: a hasznok óriási méretűre felduzzadt rettentő és feddő részének jelzett vulga- ritása szembenáll a többi rész túlontúl, szinte a szájbarágósságig leegyszerűsített nyelvével. A Martonfalvi-tanítvány Szentpéteri István személyes vagy közösségi indíttatásból, de az egyszerűbb prédikációs formát választotta: győzött a „bévött szokás”.49 50 A prófétálást szűkebb, köznapi értelemben használta: prófétai dörgedelemként hangzó mondataiból hiányzik a kérygma elhagyhatatlan tartozéka: az Isten gyógyító igéjének hirdetése, a vigasztalás, a sebek bekötözése.60

Martonfalvi homiletikájában (35. caput) a prédikáció elkészítésének módjához logikai megközelítést ajánl a szerző: (Fundamentum:) Ige, Summa, El-osztás; Tudomány: Magyarázat, Tanúság, Tanúság Okai. A szentmihályi lelkésznél már az El-kezdés tézise ellentétpárból áll, a Részek ennek megfelelően osztódnak, azon belül később tovább szintén két részre. A Magyarázat kátészerű felosztása is megszokott jelenség: Tagadás- és Átlátásképpen állnak egymással szemben a kétséges teológiai kérdések dubiumai és argumentumai. A Tudomány újra összefoglalja az elhangzott tézis rövid, definíciószerű megfogalmazását, majd a szillogisztikus érvelés rendszere alapján a genus után annak speciesét, s annak két részét magyarázza. Az eseti eltévelyedésnek a fokozatai után pedig a szerző a Tudomány Okaiban kifejti a szokásnak a 10 parancsolat megrontására vonatkozó tételes bizonyítását Alsted Enciklopédiája nyomán. A dichotómia érvényesülése nyilvánvaló.

A Hangos trombita nevű köteten bemutatható mindaz a homiletikai, retorikai jellegzetesség, mely a későbbi köteteket is jellemzi. A kezdeti szabályosságnak is vannak azonban már észlelhető faj súly eltolódásai. A Hasznok részenként is a hyperiusi rendszert visszhangozzák: mindegyik haszon felépítése a tanító, feddő és intő jellegű részek harmóniáján alapul.51 Az egyensúlyt a terjedelem bontja meg, meghatározva a prédikáció jellegét. Hyperius homiletikája megengedi ezt: az Isten gondoskodása és a jó tanítás szüksége alapján lehetnek hosszabbak egyes részek.52 Az egyes ususokon belül a részeken belül is spirál for49 BARTÓK ISTVÁN: „Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk” Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630—1700 között. Bp., 1998. (Irodalomtudomány és Kritika.) 239. p.

50 RAVASZ LÁSZLÓ: A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa, 1915. (Református Egyházi Könyvtár 11.)

51 ACHELIS, E. CHR. - SACHSSE, E.: Die Homiletik und die Katechetik des Andreas Hyperius. Berlin, 1901. 48. p.: a 2Tim. 3-ra és a Róm. 15-re hivatkozva redukálta le az öt generát háromra (genus gnostikon, praktikon, paraklétikon). „Erstens was zur Lehre oder zur Erkenntnis des Glaubenssätze, zweitens was zum Lebenswandel oder zur Sittlichkeit, zuletzt was zum Trost (...) uns dient.”

52 Uo. 54. p.